A Kitaszítottak /𝚘𝚞𝚝𝚌𝚊𝚜𝚝/

14./megtorpantam/

Reggel teljesen elaludtam, nem szólt az ébresztőm, a telefonom csörgése ébresztett fel, én pedig kómásan felvettem.

Thomas Ross

-Mivan?-kérdeztem cseppet sem kedvesen

-Kb. 10 percünk vagy hogy beérjünk suliba.-jelentette ki

Én káromkodtam egy sort aztán visszakérdeztem.

-Percünk?-bámultam magam elé, nem értettem miért beszél többes számban

-Itt állok a házad előtt-mondta, és bár nem láttam, tudtam hogy vigyorok

-Oké..megyek!-adtam be a derekamat, most vagy vele megyek vagy nem is megyek. Van már igazolatlanom, nem nézne ki jól mégegy.

Gyorsan bele ugrottam az első ruhákba amiket találtam, felkaptam a táskám ami ugyanott és ugyanúgy volt mint ahova tegnap ledobtam. Na mindegy.

A házból kilépve megpillantottam a fekete Audit. Egy ideig néztem a kocsit, majd a házra néztem és magamban megállapítottam hogy nem lehet sok különbség az áruk között..Tom nincs elkényeztetve, áhh neem..

-Szia-ültem be mellé

-Hát szia-vigyorgott, a szemeit nem láttam teljesen mert egy fekete napszemüveggel takarta, így a sebek kevésbé látszódtak

-Jobban vagy?-kérdeztem

-Kezdem feldolgozni hogy már nem vagyok Emperors de..-kezdte én pedig közbe vágtam

-Mármint az arcod-mondtam, nem volt kedvem végig hallgatni a drámáját amiért már nem lehet a suli legmenőbbjei között szóval már csak a drága cuccai és a csajok maradtak.

-Ja, az javulgat-vont válat

Az út innentől csendes volt,és mivel Tom utálja a csendet bekapcsolta a rádiót ahol a "I Hate U, I Love U" szólt, és ahogy meghallotta felhangosította és elkezdett énekelni.

-Against my lips and now all this time-énekelte vigyorogva Tom, én pedig felvont szemöldökkel bámultam

-Ennyire szereted ezt a számot?-kérdeztem, és próbáltam túlüvölteni őt, és a zenét is.

Nem válaszolt, csak rámmosolygott, úgyhogy én is bele kezdtem.

-Realize how much I need you-énekeltem vele, mostmár duettben, és szinte nevettem

Aztán jött a refrén ahol én kiemeltem hangosan hogy I hate you ő pedig hogy I love you

Hát...elég érdekesen nézhettünk ki, egészen addig énekeltünk hangosan amíg meg nem álltunk a suli előtt. 10 perc késésben voltunk, de nem bántam. Nagyon jól éreztem magam.

Mikor megálltunk még mindig nevettünk és folyamatosan beszéltünk, teljesen el voltunk feledkezve a külvilágról, egészen addig amíg nem vettük észre hogy az egész iskola a suli előtt áll, és minket bámul.

Én hirtelen megtorpantam, rengeteg szempár szegeződött ránk, Tom laza volt, intett egyet mindenkinek, de még mindig bámultak minket, susogtak és beszéltek, páran csenben néztek.

-Susaan-lépett mellém Karen, próbálta oldani a feszültséget, megállt háttal a tömegnek és magyarázott-Tűzriadó próba van vagy mi-mondta

-És pont most kell lennie?-hüledeztem

Karen csak megvonta a válát, mikor elállt már senki nem figyelt ránk, gondoltam vártak egy csókra vagy kézfogásra vagy valami. De mi Tommal mégcsak nem is közel egymáshoz álltunk meg..úgyhogy elvesztették az érdeklődésüket.

~~~

-Szóval ennyi volt az úton-meséltem el az egészet Karennek miközben a szekrényemmel szenvedtem

-Énekeltetek?-nevetett halkan, megállás nélkül

-Igen-mosolyogtam rá-Ne nevess-tartottam fel a mutatóujjam, de már én sem bírtam és elnevettem nagam, erre belőle is kitört a röhögés.

Jó, lehet hogy ez inkább szánalmas mint vicces, de hát ilyenek vagyunk, mi, Oucastok.

Ezután elindultunk az udvarra mivel az ebédszünetet midnig itt töltjük, ott állt a társaságunk Thomas Rossal kiegészülve.

-Sziasztok-léptem oda

A társaságnak pedig a szokotnál jobb kedve volt, Thomas éppen storyzgatott, és mindenki nevetve, és mosolyogva hallgatta, kivéve Jack aki a telefonját nyomkodta.

-Egész jól kijön a többiekkel-súgta oda nekem Karen

-Hát...az biztos hogy egy központi személyiség-ráztam a fejem mosolyogva.

Egy idő után azon kaptam magam hogy csak Tomot nézem ahogy magyaráz. Gyorsan elkaptam a fejem és találkozott a tekintetem Jackével aki viszont engem nézett. És mikor éstrevette hogy észrevettem megrázta a fejét és ismét belemerült a telefonjába. Végülis csak egy kicsit csesztem el. Egy "kicsit"