Thomas lassan felém hajolt majd lágyan megcsókolt, éreztem az előtte elfogyasztott epres rágó ízét..a kezét a hátam mögé fonta és szorosan magához ölelt. Megpuszilta a homlokom majd bele lehellt a fülembe engem pedig elkapott a borzongás.
Lassan levettem a pólóját, majd ő is enyémért nyúlt miközben a nyakam csókolta amikor..
-SUSAN HILL!-üvöltött rám Paulina néni én pedig lassan félve nyitottam ki a fél szemem és felnéztem. Az ijesztő kémia tanárom üvöltözött velem, lassan kitöröltem a csipát a szememből de még mindig ott állt. Instant rémálom.
Beszélt hozzám de nem hallottam mert a gondolataim elnyomták, zúgott a fülem és folyt rólam a víz..Álom volt. Egy BORZALMAS álom. Hogy juthat egyáltalán ilyen az eszembe? Ez valami szar vicc?
-Szóval azonnal kitagarodsz szépen, én beírom az igazolatlant és figyelmeztetést!-üvöltött rám, én pedig magamhoz tértem, felugrottam a helyemről, motyogtam valami bocsánatkérést és kisiettem az ajtón, ő pedig erőből rámcsapta az ajtót.
Annyi erőm volt hogy ledőltem az első padra, a plafont bámultam, és folyamatosan motyogtam hogy MIÉRT. Közben pedig folyamatosan agyaltam.
A nagy gondolkodásokból a melletem lévő padon ülő fiú zökkentett ki egy halk nevetéssel, én pedig oda kaptam a fejem és kedvem támadt elsüllyedni. Mark Pitt. Jeeee, ez az én formám!
-Mi olyan vicces?-bámultam
-Semmi, semmi, folytasd csak-kuncogott
Emperors. Ez is. Sose jó ha ilyen fajta van a közelembe.
-Csak gondolkodtam.
-Azt látom, Pamela elég idegesen hajított ki.
-Elaludtam-vontam válat, de a gondolataim még mindig máshol jártak
-Elaludt az egyik jó kislány Oucast?-nevetett
-Nem vagyok jó kislány! Amúgy meg nehogy szóba állj velem mert fekete listára kerülsz!-mondtam gúnyosan, rá sem nézve
-Ne nevettess! Nem kerülhetek semmilyen listára!-röhögött
-Hogy mi?-fordultam felé, teljesen kiszakított a gondolataim közül. Rá figyeltem.
-Mi nem kerülünk fekete listára. Mi teszünk másokat oda-mondta lassan, ha véletlen nem beszélném rendesen a nyelvet
-De ha velem beszélsz oda kerülsz!-erősködtem
-Nem, Susan, mi azzal és akkor beszélünk akivel akarunk. Mi vagyunk a főnökök-vigyorgott, én pedig magam elé sziszegtem amolyan rohadék félét..Thomas..huh de utálom.
-Császárok!-emeltem fel a mutató ujjam a levegőe
-Igazad van..-folytatta de Paulina kivágta az ajtót és tátva maradt a szája.
-TE! Büntetésben társalogsz?-hüledezett
-Én ne..-kezdtem de közbevágott üvöltözve hogy ne hazudjak, majd ráüvöltött a mellettem nevetgélő Markra
-NEKED IS BEÍROK!-üvöltött szerencsétlenre, aki annyira megijedt hogy szerintem bezárta magát a wc-be.
Én szomorúan kullogtam be a terembe, és láttam hogy a padom elő van készítve (közvetlenül tanári asztal elé tolta az asztalom) én csak bámultam, az osztály meg röhögött.
-Leülsz!-parancsolta én meg nem mertem ellent mondani. Ki merne?
Szóval ilyen jó viszonyunk az van az én kedvenc tanárommal :)

ВЫ ЧИТАЕТЕ
A Kitaszítottak /𝚘𝚞𝚝𝚌𝚊𝚜𝚝/
Любовные романыTeljesen egyedül vagy. A társadalom soha nem fog segíteni. Az igazgató és a tanárok csak addig törődnek veled, amíg ez a dolguk, de igazából le se szarnak, kölyök. Láthatatlan vagy a számukra. Láthatatlan vagy egyéniségként a gondolataiddal, a nehéz...