A Kitaszítottak /𝚘𝚞𝚝𝚌𝚊𝚜𝚝/

2./Citizens/

A sulihoz érve egy Citizens lány állt, és mikor meglátott, egyenesen felém sétált. És a kezembe nyomott egy papírt.
-Ha gondolod a többi Outcastnak is szólhatsz-mosolygott majd megpördült és továbbállt.

Teljes mértékben tisztába volt azzal hova tartozom..miért lepődök meg? Lassan a lapra néztem és egy meghívó volt. Egy Citizens buliba. Ez az infó engem teljesen feldobott.

Gyorsan a suli előtt álló társaságunkhoz siettem és elmondtam nekik hogy meghívtak minket valahova.

-Ilyen nincs-bámult rám Jack

-De! Van-hüledeztem

-Az idejét sem tudom mikor hívtak meg minket..bárhova is-mondta Karen, a többiek pedig heves bólogatással jelezték hogy így van!

-Akkor hétvégén bulizunk?-tette fel a kezét Maria

-Minden bizonnyal igen-bólogatott Jack

~~~

Otthon elújságoltam Donnának (a nevelőszülőm, egy viszonylag idős néni, a nagymamám lehetne) hogy hétvégén bulizunk, ő pedig mesélte hogy ő is ilyen izgatott volt tiniként a bulik előtt.

~~~

A mai nap ismét egy borzalom volt, szokásos reggel, szokásos szenvedés. Csakhogy a busz félúton "tönkrement" (minőségi) és a sofőr közölte hogy ez a busz most órákig is állhat itt, én peidg leszálltam és szinte futva indultam meg az autó pálya melett, nem sok kellett higy beérjek a városba, majd mikor az órámra néztem, elfehéredtem.

Volt 5 percem elérni a suliig és felmenni a terembe. LEHETETLEN

Elkezdtem futni, az oldalam szúrt, a hajam szétment, izzadtan és lihegve futottam az iskola felé, már a bejáratnál voltam mikor bele ütköztem valamibe. Vagy inkább valakibe.

-Figyelnél jobban?-nézett le rám Thomas

Úgy képen köptem volna..de nem volt merszem

-Bocs-mondtam, majd megoróbáltam kikerülni, ő viszont nem engedett el

-Mennél valahova?-bámult rám, a gesztenyemarna szemeivel, egyébként egy fekete pulóvert viselt, ami kiemelte a sötét barna haját és szemeit.

-Igen-mondtam határozottan, viszont csengettek

-Hupszika-vigyorgott, én pedig morogva kikerültem

Beléptem a terembe, a töri tanár rosszalló pillantásokat vetett rám, majd közölte hogy üljek le. Még mindig lihegve ültem le Karen mellé aki egy ideig bámult, én pedi egy "majd szünetben mindent elmondok" pillantással ajándékoztam meg, ő pedig bólintott.

~~~

-Szívás-bólogatott a kis történetem után

-Az!-vágtam rá, miközben össze vissza ráztam a Fantámat.

A szekrényemhez léptem, majd kivettem a matek könyvem és elmentem órára. Már egy jó ideje tartott az óra (természetesen dögunalom, és nem is értettem) eszembe jutott hogy ebbe a könyveb dugtam a lapot, a "gondolataimmal", elkezdtem keresni de sehol sem volt.

-Valamit keresel Susan?-méregetett a tanár, én pedig megráztam a fejem. Tudtam hogy kiesett valahol.

Csengetés után kifutottam és a lapom kerestem, ami természetesen sehol sem volt. Kész. Ennyi. Végem van!

A nap további része a szenvedésemmel telt, illetve azon gondolkodtam milyen lehet Fekete listásnak lenni. Milyen szép gondolatok...