Weakness: Reunion (HUN)

13 fejezet: Menekülés...

Odakint zuhogott az eső, s ez kísérteties visszhangot vert a sötét lakás ablakain. Ő türelmesen várt, már hallotta is a zár kattanását, csöndben figyelte ahogy az egyenruhás férfi belép az ajtón. 

- Arthur Hayes... - szólította meg kissé váratlanul. 

- N - Ne mozdulj! - Arthur fegyveréhez kapott. - Zsaru vagyok! A - Akárki is vagy...

- Nincs semmi baj Arthur. - Bucky kibontakozott az árnyakból, új egyenruhát viselt fém karját szemnek szabadon hagyva. - Azért vagyok itt, hogy segítsek. 

- A Tél Katonája. - Hayes megnyugodni látszott. - Nem hittem volna, hogy eljössz... Nem kaptam választ és holnap nekem...

- Tudom. Ki tudlak juttatni. De tudnod kell, ha ezt megcsináljuk nincs visszaút. 

- Sok hibát vétettem, mikre nem vagyok büszke. De ezek az emberek... egy egész szervezet áll mögöttük. A zsaruk a nyomukba sem érhetnek. Egészen biztosan megölnek mielőtt engednek kiszállni. Kérlek... Csak... Egy tiszta lapot kérek. Megcsinálom akármit kérsz is. Kérlek... segíts újrakezdeni. 

- Öt perced van - átnyújtva a férfinek az eddig kezében szorongatott vászontáskát Bucky megigazgatta maszkját. - Ami ebben a táskában elfér velünk jön. Elektronikus eszközök kivételével. 

Arthur hozzá látott a pakoláshoz miközben megmentője folytatta informálását. 

- Töröljük a banki fiókodat és a pénzedet máshova utaljuk. Új papirokat és bizonyítványt kapsz, egy csendes kisvárosba költözöl. Csak a keresztnevedet tarthatod meg. Ezen kívül semmilyen kapcsolatod nem lesz... 

Valaki hangosan és meglehetősen türelmetlenül kezdett dörömbölni az ajtón. 

- Arthur! Nyisd ki! - hallatszott a másik oldalról. 

- E - Ezek ők, visszajöttek... - Arthuron eluralkodott a félelem. 

- Be van zárva az ajtó? 

- Az nem számít. 

Buckynak cselekednie kellett. Átütötte az ajtót, remélve, hogy túloldalán eltalál valakit. Nem kellett csalódnia. Ökle egyenesen egy férfi állkapcsába vágódott. 

- Fuss Arthur! - tuszkolta védelmezettjét kifelé a folyósóra, mikor keményen arcon ütötte valami. A vörös erőnyalábot leginkább Skarlát Boszorkányéhoz tudta volna hasonlítani. 

- Szóval mostmár testőröd is van mi? - A férfi ajkai közül vér bugyogott elő. - Valami kemény kötésű fickó? 

Ezzel különös erejével magasba emelte Buckyt, guzsba kötve végtagjait, annyira, hogy a fém protézis megtörni látszott. James majdhogynem az utolsó pillanatban vette észre a férfi övén helyet foglaló pisztolyt. 

- Azt hiszem ezt kölcsönveszem - jelentette be, azzal megragadva a fegyvert elsütötte azt ellenségének feje mellett. Nem ölte meg, erre különösen vigyázott, csupán fülét kívánta sérteni a zajjal. Teste körül azonnal megszűnt a szorongató erő. 

- Fogd a táskád Arthur, mielőtt... 

- Megállni! - Újabb rendőrcsapat érkezett, mindegyikük kettejüket vette célba. - A földre! Most!

- Ők jók vagy rosszak? 

- Rosszak... - Arthur mostmár igazán pánikolni kezdett. 

- Tériszonyos vagy? - Bucky nem bírta megállni, hogy el ne mosolyodjon. 

- Mi? - De már meg sem várta a választ. A közeli ablak felé rohant, magával rántva Arthurt, átörve az üveget, remélve, hogy talál valamit odakint amiben megkapaszkodhat, mielőtt a halálába zuhan...