Weakness: Reunion (HUN)

2 fejezet: Látogató...

Bucky orvosi gépek ciripelő hangjára ébredt. Lassan jutott eszébe, hogy mi is történt. Oldalra fordította fejét, látogatója volt. 

- Steve... - Nyőgte, s nehezen ülő helyzetbe tornászta magát. 

- Apa? - A fiú közvetlen viselkedése meglepte. Alig ismerte őt, máris apjának szólította. 

- Hol vagyunk? 

- Wakandában. 

- Hogy találtatok ide? 

- Dotty emlékezett T'Challára és a helyre. Ide jöttünk, miután megszöktünk. 

- Mióta vagytok szabadon? 

- Fél éve. Te viszont tizennégy évig aludtál. 

- Mégis egyidősek vagytok. 

- Dotty hat évig volt ébren, aztán hibernálták nyolc évre. Én egyszer sem aludtam a tizennégy év alatt. - Steve szomorkás mosolyra húzta a száját. - Sok ideig tartott rájönniük, hogy egymás gyengepontjai vagyunk. 

Bucky szívébe fájdalom markolt. Tizennégy év, s ő feladta. Inkább belefulladt bánatába, minthogy gyermekein segítsen. 

A fia észrevette belső vívódását. 

- Nem te tehetsz róla apa. - Húzódott félszegen közelebb. 

- Láttam Dotty szemében az utálatot, mikor fölémhajolt. Tudom, tisztán emlékszem a pillanatra, mikor végeztem az anyjával. 

- Én...

- Már elfelejtetted, kicsi voltál még. 

- Anya arcát sem tudom felidézni már. - Steve beletúrt középen hosszúra növesztett hajába. 

- Most nem adhatom fel, megtalálom őt nektek. 

Másnap Shuri lépett be a szobába, kezében villódzó táblagéppel. 

- Hogy van az öreg harcos? - Kérdezte. 

- Kívül vagy belül? - Bucky magára erőltetett egy mosolyt. - Mert kívül már határozottan jobb. 

- Remek, már értesítettük a Bosszúállókat. A Kapitány holnap érkezik. 

- Mikor kelhetek fel? 

Shuri arca elkomorult. 

- Nem tetszene, ha két napon belül rohangálni látnálak. A hibernálás megterhelte a szervezeted. 

Csönd. 

- Dorothy miatt van, igaz?

- Meg kell találnom a testét. 

- Szerintem maradj még. - Javasolta Shuri. - Először gondolj Dottyra és Stevere. 

- Dotty látni sem akar. 

- Majd meggondolja és...

Nyílt az ajtó, T'Challa lépett be rajta. Az évek alatt alig változott, a Fekete Párduc ereje miatt alig öregedett. 

- Barátom! - Arcán őszinte mosoly terült el. - Várnak odakint rád. - Mondta majd átadta a kilincset az utána nyúló kéznek. 

- Buck...

- Steve...

Új fejezet, mert a kedvetekért befejeztem a Road to Heavent. :) Viszont ezt a borítót orvosolni kell. Megpróbáltam a többihez hasonlót csinálni, de katasztrofális lett. Vagy nem @FoxWithWings ? :D