Weakness: Reunion (HUN)

11 fejezet: Értetek csinálom, nem veletek...

Bucky a tornácon állt, kezében telefonjával, mit füléhez szorított, figyelte a naplementét. Sharon volt a vonalban. 

- Igen, komolyan gondolom. - Dörzsölte meg orrnyergét a férfi idegesen, kitartóan dobolva telefonjának hátlapján fémújjaival. 

- Stevenek nem tetszene az ötlet. 

- Ez nem Steveről szól... 

Sharon hangja mellett fakón gyereksírás hangzott fel. Fél éve adott életet második közös gyermeküknek Steveel, egy kislánynak. 

- Tudod, nincs igazán időm beszélni. 

- Csak mondd, hogy segítesz. 

A nő beletörődően sóhajtott. 

- Csak informátorod leszek, semmi több. 

- Köszönöm. - Bucky megszakította a hívást. Tudta, ötlete rizikós volt, de miként ülhetne tétlenül élete végéig? Egyszerűen nem erre teremtették, sorsának útja már akkor elkanyarodott ettől az opciótól, mikor belépett a hadseregbe. Igen, mire készült önzőségnek tetszett családjára nézve, de hogyan segíthetne nekik míg saját lelkén nem könnyített. Ezt be kellett látnia. Talán ettől jobb lesz... Talán. 

Egy utcán lődörgő fehér macskára esett pillantása. Dotty találta, s Dorothy megengedte neki, hogy befogadják. Házaspár, két gyerek, háziállat. Akárcsak egy rendes amerikai család. Kívülről. Bucky biztos volt abban, belülről ez sohasem lesz elmondható rájuk. Még a legkisebb mértékben sem. 

- Apa? - Stevie csöndesen elhúzta a nyitott ajtót fedő szúnyoghálót és kilépett a tornácra. Tekintete a még mindig bekapcsolt telefonra esett. - Fontos ügyek? 

- Mondhatjuk. - Bucky kedvesen fiára mosolygott. 

- Sharont hívtad, egy részét hallottam. - Stevie a korlátra támaszkodott, mostmár ő is a macskát figyelte. - Új küldetésre mész... 

- Nem... - tiltakozott volna a férfi, de aztán visszafogta magát. Elég a hazugságokból, ha közelebb akar kerülni gyermekeihez. - Valami olyasmi. 

- Veled megyek. - Stevie nem kérdezett, egyszerűen kijelentette ezt. 

- Arról szó sincs. - Tiltotta meg ezt rögtön Bucky. - Értetek csinálom, nem veletek. Ezt meg kell értened. Csak Dottynak ne mondd el...