1 fejezet: Ismerős arcok...

608 30 3
                                    

A vakító fény Bucky szemébe vágott. Hörögve szívta be a levegőt, s kicsúszott a jéghideg székből. Válla keményen csapódott a betonpadlónak. Felkiáltott, ahogy fejébe éles fájdalom hasított. 

Két alakot látott föléje magasodni. A kisebbik, egy lány, lehajolt hozzá. Úgy tizenhat éves lehetett, arcát vörösesbarna haj keretezte. 

- Magánál van. - Szólt a mellette álló fiúnak. 

Bucky lassan felült, egész teste remegett. Tekintete az övéje mellett villódzó cryo csőre tévedt. Dorothy nem volt benne.

- Hol van? - Hörögte a férfi. Megpróbált felállni, de fájdalmasan visszaesett. - Mit tettetek vele?

- Mi semmit. - A fiú letérdelt. - Mások annál inkább.

Bucky vett egy mély levegőt.

- Kik vagytok?

- Mondtam, hogy ezt fogja kérdezni Steve. - Szólt a lány.

- Steve? - Bucky lassan felvonta szemöldökét, még levegőt is elfelejtett venni. - Nem, az nem lehet... Dotty?

- Emlékszel? - Steve finoman oldalra döntötte a fejét. - Azt hittük nem fogsz.

- Emlékszem mindenre. - A férfi lesütötte szemét. - Hogy?

- Megszöktünk és idejöttünk. - Válaszolta Dotty, miközben végignézte, ahogy testvére felsegíti apjukat. Hangja hideg volt, tartózkodó. - Anyát akartuk megtalálni, de...

- De most először veled kezdünk valamit. - Steveből sütött a boldogság.

Bucky megtántorodott, s egész testsúlyával fiára nehezedett. Szemei előtt fehér fénypontok táncoltak, majd teljesen elsötétült számára a világ...



Nah, jó kis ízelítő volt, nemde? Visszatértem a Weakness egy újabb évadával. Ami a harmadik a négyből. Nem tudok megállni, igaz? Remélem nem bánjátok...

De a történetet itt félbe is hagyjuk, hiszen még egy csomó fanfictiont be kell fejeznem. Ez itt még vár a sorára.

Remélem kedvet kaptatok hozzá. :D 

Weakness: Reunion (HUN)Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon