Zavar|| Clint Barton FF

•7. Fejezet•

•Natalia Gavrilov szemszöge•

Elérkezett... elérkezett az a bizonyos egyezménynek a napja amitől mindenki rettegett... az igazat megvallva titkon még én is aggódtam a Bosszúállókért!

A Bosszúállók minden tagja és természetesen én is Tony irodaszerűségében gyűltünk össze.
Másodpercek kérdése volt az, hogy mikor hív fel minket a miniszter és csapata...
Tikk takk... tikk takk... tikk takk...
A síri csöndben csak az óra idegesítő ketyegését lehetett hallani... szívem hevesen vert, majd kiugrott a helyéről és szerintem ezzel nem csak én voltam így.

Teltek múltak a másodpercek és hirtelen a semmiből hangos pittyenések sorozatát hallottuk és mindenki felkapta a fejét ijedtében...ez volt a jele annak, hogy a miniszter és társai hívnak minket.

Tony állítgatott, kapcsolgatott valami a kütyüjein és szintén a semmiből megjelent öt ember hologramja; négy férfié és egyetlen egy nőé. Nos ilyet még sose láttam... olyan volt az egész mintha valóban itt lettek volna ezek az emberek de valahogy mégsem...

-Üdvözletem, Bosszúállók! Szerintem mindannyian tudjátok azt, hogy pontosan miért hívtunk titeket.- kezdte el a mondandóját a középen elhelyezkedő kopaszodó férfi vagyis hologram... kinek hogy tetszik de nem is ez a lényeg hanem az, hogy minden bizonnyal ő maga volt a miniszter!

-Üdvözlöm önöket...- köszöntötte őket Tony majd mindenki követte a példáját.

-Mivel még sok a dolgunk és a maguk idejét sem szeretnénk húzni ezért rögtön belevágunk a dolgok közepébe... Az ország kormányzói megelégelték a folytonos károkat és a sok halottat amiket illetve akiket okoztak az elmúlt időkben. Szerintem nem kell elmagyaráznom azt, hogy miről is beszélek... elég ha csak kimondom azt, hogy Sokovia vagy esetleg Lagos de még persze ott van New York is.- amikor a kormányzó kiejtette azt a nevet, hogy Lagos rögtön Wandára pillantottam akinek könnyek potyogtak a szemeiből... nem csodálom mivel mondhatni miatta halt meg az a rengeteg ember, hiába volt véletlenül... igaz jót akart de túl elhamarkodottan cselekedett és nem gondolta végig azt a robbantósos dolgot...

-Visszatérve az egyezményre... a világ kormányai úgy döntöttek, hogy minden egyes bosszúállónak alá kell írnia ezt a bizonyos Sokoviai egyezményt vagy különben a csapat feloszlatásra kerül... de ne csüggedjenek kapnak gondolozási időt csak, hogy maguk közül mindneki jól átgondolja a dolgokat!
Gyorsan elmondanám azt, hogy mi történik akkor ha aláírják az egyezményt.
Nos a maguk kis csapata ezáltal az ENSZ egyik albizottságának lesz alárendelve ami annyit jelent, hogy csak az ENSZ utasításaira cselekedhetnek, hősködhetnek vagyis nem maguk döntenek abban, hogy milyen küldetéseken vesznek részt... Remélem világos volt mindannyiuk számára amit mondtam, remélem jól döntenek majd! Viszlát!- köszönt el a kopaszodó vénség majd eltűnt a hologramjuk. A csapat köpni-nyelni nem tudott... mindenkit ledöbbentettek a Kormányzó szavai, csak ültünk néma csöndben és gondoloztunk.

-Nem írhatjuk alá ezt a szart!- szólalt meg elsőként a Kapitány, hangjában hallani lehetett az idegességet amit mondjuk nem is csodálok.

-Mondd te normális vagy? Ha nem írod alá akkor mondhatni egy körözött bűnöző leszel!- kelt fel Tony a székből.

-Tony... ez egy baromság! Gondolj már bele abba, hogy kormányzati szervként működnénk! Nem lenne döntési jogunk semmiben! Ők döntenének mindenben! Mi vagyunk a Bosszúállók, embereket mentünk és nem a kormánynak vagyunk a csicskásai... nem ez a mi feladatunk hanem az, hogy embereket mentsünk.- csattant fel Steve, feje vörössé vált az idegességtől.