Zavar|| Clint Barton FF

•17. Fejezet•

Most pedig menjetek el Bukarestbe, rejtőzzetek el és várjátok a további parancsaimat.

Ezek a szavak visszhangoztak a fejemben... ezek Zemo szavai voltak. A fémkarúval továbbra sem értettük, hogy pontosan miért is kellett ezt tennünk vagy, hogy miért éppen Bukarest.

-Fogalmam sincs kicsilány, hogy mit keresünk ebbe a szarfészekbe... de nézzük a dolgok jó oldalát, legalább lesz egy kis nyugtunk.- mutatott körbe a szobában ami valóban egy szarfészek volt.

A szobát úgy jellemezném mint egy apró koszos lyukat amibe azért belefért egy kétszemélyes matrac persze ágy nélkül meg, hogy éhen ne haljunk és el tudjuk végezni a dolgunkat egy vécé és egy apró konyha is helyet kapott meg persze ne feledkezzünk meg a földön heverő, hervadt virágokról sem amik hajdanán még gyönyörűen virágzó rózsák lehettek.

-Az nem kifejezés, hogy szarfészek...- ültem le a matracra, a padlóig süllyedtem.

-Ha gondolod aludhatok a földön.- mutatott rá a padlóra majd megráztam a fejemet.

-Arra semmi szükség.- legyintettem a föl-alá mászkáló férfinak.

-De én még sosem aludtam nővel és nem is tudom... kicsit kínosnak érzem.- tette a kezét a tarkójára majd félénken rám nézett. Még sosem láttam őt ilyennek illetve azóta amióta ismerem.

-Ez azért durva. De most akkor elveszted majd a szüzességedet.- vontam vállat majd észrevettem riadt tekintetét aminek hatására felnevettem.

-Nem azt a szüzességedet én ezt arra értettem, hogy még sose aludtál nővel és ezt a szüzességedet veszíted el.- néztem rá visszafojtott nevetéssel.

-Már a frászt hoztad rám... nem mintha vissza tudtam volna utasítani az ajánlatodat.- ült le velem szembe a földre majd beletúrt kócos hajába.

-Meglepően felbátorodtál... esetleg majd ha rövidebb lesz a hajad visszatérhetünk erre.- húztam fel a bal szemöldökömet.

-Mi bajod van a hajammal?- kérdezte tettetett sértettséggel.

-Hát őszintén szinte minden... olyan helyes kis arcod van, kár eltakarnod azzal a sörénnyel.- magyaráztam neki a problémáimat, A tél katonája meg bókom hallatán félmosolyra húzta a száját.

-Végre dicsérsz... de ha jól sejtem nem vagy az a dicsérős típus szóval ez megtiszteltető.- nevetett fel.

-Jól gondolod, na de én alszok... sokat utaztunk és elfáradtam. Jó éjt!- majd hanyatt feküdtem a matracon és a jelenleg párnaként funkcionáló táskámra tettem a fejemet.

Éreztem, hogy besüpped mellettem a matrac és azt is éreztem, hogy valaki böködi a hátamat és az illető felé fordultam.

-Segítenél ezt levenni?- mutatott fémkarjára, válaszul csak bólintottam egyet és felültem.

Mihelyst megéreztem a fém közelségét testem felmelegedett és elég volt csak megérintenem a fémkart az szinte azonnal a földre esett.

-Ezt... ezt mégis hogy csináltad?- kérdezte csodálkozva.

-Fogalmam sincs... csak úgy jött.- néztem rá a remegő, duzzadt fekete erű kezeimre. Erre én sem számítottam.

-Tele vagy meglepetésekkel.- majd fogta a kezét és letette maga mellé... elég bizarr volt ezt így látni.

-Nekem mondod? Egyébként már egy ideje furdal a kíváncsiság... hogyan veszítetted el a karodat?- váltottam gyorsan témát.

-Nem emlékszek rá. De valószínűleg már nagyon régen történhetett- vonta meg a vállát szomorúan.

-Sajnálom.- néztem a szemeibe majd a vállára tettem a kezemet és végigsimítottam a hátát.

***

Hatalmas robajra ébredtem... a fejem zúgott szemeimet alig tudtam kinyitni... majd amikor végre sikerült meglepetten tapasztaltam, hogy már nem abban a koszos kis szobában vagyok... sőt még A tél katonája sincs mellettem de ami a legsokkolóbb volt a számomra, hogy hozzá voltam kötözve egy székhez és egy kisebb üveg "börtönbe" zártak.

Nagyokat pislogva néztem körbe a helyiségben majd velem szemben megpillantottam a csapzott hajú férfit aki szintén engem nézett. Kérdések milliói cikáztak át az agyamon már a sokadik alkalommal de a legfontosabb kérdésem mégis az volt, hogy hogyan kerültem ide. Azonban a velem szemben szintúgy ülő férfi arcán egy csepp meglepettséget sem láttam... mintha ő tudta volna, hogy hogyan kerültünk ide.

Hirtelen ajtócsapódásra lettem figyelmes és megpillantottam Őt... Zemot.

A férfi kárörvendően mosolyogva sétált köztem és a Tél katonája kötött.

Egyszer csak bumm... a lámpák kiégtek, mintha valaki szándékosan kikapcsolta volna őket. Zemo jelenléte és a félhomály nem jelentett számunkra túl jót.

-Kedves fémkarú barátom.- fordult a férfi felé. -Parancsot adok arra, hogy válaszolj a kérdésemre. Hol találom azt a bizonyos ügynöknaplót amiről már korábban is beszéltünk.- kérdezte egy csöppet sem barátságos hanggal.

-Az... az is Szibériában van egy katonai bázison. Többet már én sem tudok.- válaszolta dadogva.

-Danke!- köszönte meg majd rám nézett és aktatáskájából kivett egy vörös könyvet... azt a bizonyos vörös könyvet amit ha megláttam a szívem hevesebben kezdett verni egy megmagyarázhatatlan okból kifolyólag és ha jól láttam a fémkarú is izgatottá vált... persze nem a jó értelemben.

-Hoztam az én kedveskéimnek egy ajándékot... már jól ismeritek.- nevetett fel majd kinyitotta a könyvet.

Orosz szavak... ismét azokat az orosz szavakat olvasta fel. Már az első szó hallatán fejemet fogva ordítottam, testem ismét felhevült majd amikor befejezte a felolvasást csak egy dolgon járt az eszem. A gyilkoláson és azon, hogy minél előbb elhagyjam ezt a helyet.

Hatalmas robajjal törte ki az üveget a fémkezű majd odasétált hozzám és az engem fogvatartó üveget is széttörte majd ugyan így tett a bőrszíjjakkal is amikkel megkötöztek.

Egymásra mosolyogtunk és elkezdtünk futni a kijárat felé azonban amikor eljutottunk a kijárathoz őrök sokasága rohamozott meg minket.

-Te menj, én elintézem őket!- mondta oroszul majd nekiesett az őröknek.

Futottam ahogyan csak a lábaim bírták... arra viszont még én sem számítottam, hogy a folyosó végén összetalálkozok három igen nagydarab férfival akik már szinte ijesztően ismerősök voltak.

||Sziasztok! Itt is van az új rész. Remélem tetszett. Az őszinte véleményeiteket a történettel kapcsolatban írjátok meg kommentben, nem harapok;) Ha tetszett azt is írjátok meg mert nagyon jól esnek a bátorító szavaitok! Egyébként elnézést, hogy ilyen rövidke rész lett a többihez képest:( Még annyit, hogy ezentúl a történet pár része az Amerika Kapitány: Polgárháború cselekményeit fogja követni (persze nem pontosan csak ez az alapja) További szép napot nektek!:3

Kérdés:
•Szerinted ki volt az a három férfi akivel Natalia találkozott?