•12. Fejezet•

832 48 13
                                    

•Natalia Gavrilov szemszöge•

-Azt hiszem nem vagyok jól...- suttogtam miközben Erikkel folyamatosan tartottuk a szemkontaktust.

-Igen, valóban jól hiszed.- hallottam meg Charles hangját majd Erik lerakott egy vizsgálóágyra.

-Clint, nem fogok meghalni, ugye?- kezdtem el keresni a szemeimmel Clintet aki Tony mellett állt majd odalépett hozzám.

-Nincs olyan szerencsém.- mosolygott rám majd kezeivel óvatosan végigsimította arcomat amitől kirázott a hideg, természetesen a jó értelemben... A férfi csupán a puszta érintésével meg tudott nyugtatni.

-Mély levegő Natalia... vegyél mély levegőket.- mondta Charles.

-Most meg fogod vizsgálni?- kérdezte Tony. Hangjában némi nyugtalanságot véltem felfedezni. Talán aggódik értem?

-Vizsgálatra nincs szükség mivel pontosan tudom a "baját".- mutatott idézőjeleket az ujjaival.

-Na mesélj...- biccentett felé Clint közben meg ujjait összekulcsolta az enyémekkel... ezen kissé meglepődtem de nem rántottam el a kezemet, hiszen jól esett, hogy törődnek velem.

-Nos ez egy roppant ritka mutáció amely skizofréniával társul. A különleges képessége a fémek vonzása, irányítása akárcsak Magnetoé.- mutatott rá a mellettem ácsorgó Erikre. -A képességet mind a két énje birtokolja... tovább nem is mondom mivel szerintem a többi elváltozást már tapasztalták.

-És mitől változnak az énjei?- kérdezte Tony.

-Ezt nem lehet tudni... valószínűleg egy idő után megtanulja majd irányítani ezt is... de ahhoz rengeteg gyakorlás és akaraterő kell.

-Ti elvállalnátok a tanítását?- mutatott rá a két mutánsra.

-Ha Nataliat ez nem zavarná...- nézett rám Charles.

-Talán egy kis ideig el tudnálak viselni... de csak akkor hogyha Clint is maradhatna.- néztem rá az imént említett férfire akit meglehetősen meglepett a kijelentésem.

-Szívesen maradok.- vonta meg a vállát.

-Remek! Most, hogy ezt így megdumáltuk én lépek... még van pár megoldatlan ügyem a Kapitánnyal!- csapta össze a tenyerét majd elindult a felfelé vezető lépcső felé.

-Végre elment...- dörzsöltem meg a szemeimet majd a még mindig sajgó fejemet kezdtem el masszírozni.

-Na akkor kaptok egy-egy szobát és holnap el is kezdjük a tanításodat.- kacsintott rám Charles.

Clint segített felkelni abból az ágyból majd elindultunk felfelé.

***

-És Nat, ez meg itt a tiéd, megfelel? Van bent egy-két női ruha is...- nyitott ki egy fa ajtót. Mikor beléptem elém tárult egy hatalmas szoba. Nem volt benne valami sok bútor... a közepén egy hatalmas franciaágy díszelgett. Volt még egy hatalmas szekrény is tele könyvekkel, közvetlenül mellette pedig volt egy hatalmas ablak. A szobámban volt még egy íróasztal egy tükör és természetesen egy külön gardrób meg fürdőszoba.

Zavar|| Clint Barton FFOnde histórias criam vida. Descubra agora