•21. Fejezet•

496 27 21
                                    

Már egy jó ideje csak a szobámban ücsörögtem és vártam... vártam, de fogalmam sincs mire. Talán Clintre. Mondjuk rá aztán várhattam, már órák óta képtelen volt eljönni hozzám. Idegesített a viselkedése, nem hitt nekem és bolondnak nézett és senki se szereti, ha bolondnak nézik.

-Natalia...- kopogtak be az ajtómon.

-Becky most ne.- mordultam fel és az ágyon elterülve a fal felé fordultam.

Buckyt ez azonban mit sem érdekelte... benyitott az ajtón.

-Már megint mi bajod van?- kérdezte.

-Csak a szokásos.- mondtam szarkasztikusan. -Csak az az ember akiben talán a legjobban megbízok, bolondnak néz.

-Ennyi?- kérdezte értetlenül.

-Hidd el, nekem bőven elég ennyi is.

-Olyanok vagytok, mint egy rossz házaspár.- mosolygott.

-Hál' Istennek nem vagyunk azok.- sóhajtottam fel.

-Egyébként itt áll az ajtó előtt. Én csak ellenőrnek jöttem, előreküldött, hogy nézzem meg milyen állapotba vagy.- nevetett fel és kiment az ajtón utána valóban bejött Clint.

-Ott állj meg, fordulj meg és siess ki mielőtt a torkodnak esek.- mutattam fenyegetően az ajtó felé.

-Előbb esel te a számnak, mint a torkomnak.- jött közelebb levakarhatatlan vigyorral az arcán.

-Meglehet, ha tovább pofázod a baromságaidat bevarrom a szádat... ez is egy opció.- mosolyogtam rá gúnyosan.

-Elmondhatatlanul hiányoztak már a fenyegetéseid.- ült le mellém az ágyra.

-Ne gyere közelebb!

-Ne haragudj rám... nem mondom azt, hogy nem tartalak őrültnek, de hinnem kellett volna neked. Hiszek is, majd menj el Tonyhoz egy vizsgálatra.- motyogta majd ajkain megjelent az a tipikus huncut Clintes vigyor.

-Késő.- feleltem, azonban valahol nagyon mélyen örültem neki, hogy hisz nekem.

-Mivel engesztelhetnélek ki?- simította végig hatalmas tenyerét a combomon.

-Azzal, hogy kimész innen.- biccentettem az ajtó felé és távolabb húzódtam tőle.

-Most az egyszer nem az lesz amit te akarsz.

Értetlenül meredtem rá majd hirtelen lábaimnál fogva magához rántott és fölém tornyosult.
Mi tagadás eléggé meglepett ez a kis akciója, de örültem, hogy végre így felbátorodott.

-Rád sem ismerek.- néztem bele kék szemeibe.

-Mivel nem ismersz eléggé. Én is tartogatok ám meglepetéseket, nem csak te.- suttogta bele a fülembe.

-Annyira viszont ismerlek, hogy tudom mit szeretsz.- súgtam neki vissza majd Clint ajkai ismét mosolyra húzódtak.

Nem tétovázott sokáig, ajkait nyakamra tapasztotta és végigcsókolta az érzékeny területeimet.
Bal kezemmel benyúltam pólója alá, míg a jobbal selymes hajába túrtam.

Mikor megunta a nyakamat áttért ajkaimra. Vadul faltuk egymást, hiányoztak már a csókjai... nem tudtam betelni velük.

Elváltunk egymástól majd egy hirtelen mozdulattal lekapta magáról a pólóját. Izmos hasán pár régi heg díszelgett, akárcsak hátán. Imádtam végigsimítani rajtuk.

Rajtam volt a sor, a felsőmet szinte letépte rólam majd egy sarokba hajította.

-Annyira gyönyörű vagy.- mért végig tetőtől-talpig.

Zavar|| Clint Barton FFTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon