Már egy hete, egy teljes hete bújkálunk Erikkel egy koszos, elhagyatott épület egyik szobájában. Minden reggel a kis pókokat bámulom, amint szorgosan szövik a hálóikat, és ezzel együtt minden reggel megkérdezem magamtól ugyan azt a kérdést. Bánom, hogy ott hagytam Clintet? Erre a válaszom mindig egy, s ugyanaz: fogalmam sincs.
Bánom is, meg nem is... elsősorban azért bánom, mivel szegény férfit már sokadjára hagyom cserben és sokadjára hagyom magára... csalódott bennem, ismét, de Magnetoval cserében önmagam lehetek... kiteljesedek mellette ami nekem sokat jelent. Mivel benne is van bőven gonoszság, akárcsak bennem, ezért mi tökéletesen megértjük és támogatjuk egymást a terveinkben.
-Erik... meddig szeretnénk még itt maradni?- kérdeztem egy hatalmas ásítás után.
-Türelem, van egy tervem.- csitítgatott a mellettem fekvő férfi.
-Ezt mondogatod már napok óta... mi is pontosan az a hatalmas terv?- faggattam tovább.
-Nem fogom elmondani.- csóválta a fejét hitetlenül.
-Ebbe egészen biztos vagy?- néztem rá szemem sarkából és ujjaimat rávezettem a mellkasára és simogatni kezdtem.
-Egészen.- söpörte le kezemet magáról.
-Hihetetlen vagy!- forgattam meg a szemeimet.
-Ilyen az élet, Natalia... nem kell mindenről tudnod.- fordult felém.
-Ezekben az esetekben azért jó lenne tudnom mindenről, de jólvan... te titkolózz csak nyugodtan.- fordultam át a másik oldalamra.
-Már megint kezded?- sóhajtott fel.
-Hagyj, Erik.- mondtam neki idegesen, már untam ezt a folytonos titkolózást.
-Nat... mindennek eljön a maga ideje. Hamarosan beavatlak a tervembe, csak várj türelemmel.
-Mi van, ha a Bosszúállók hamarabb megtalálnak minket, mint hogy mi véghez vigyük a te kis rejtélyes tervedet?- sziszegtem a fogaim közül.
-Bízz bennem.- súgta a fülembe. -Te csak törődj azzal, hogy ne törjön elő belőled az a másik személyiséged... nem tetszel nekem ősz hajjal.
-Te se vagy egy szépség...- vágtam vissza.
-Ebben egészen biztos vagy?- kérdezte lágy hangon.
-Nem.- mondtam neki amikor megéreztem hatalmas tenyerét a derekamon.
-Az jó, mivel én is csak vicceltem.- simogatott továbbra is.
***
Csak teltek-múltak a napok, de Magneto még mindig nem avatott bele abba az állítólagos hatalmas tervébe... kezdtem már nagyon unni ezt az egészet és már többször is fontolóra vettem, hogy otthagyom a francba ezt az embert. Hiába volt jó az ágyban, ha szinte semmibe se avatott be.
Épp az egyik ütött-kopott folyosón baktattam amikor csörömpölést hallottam egy sötétebb szobából. A zaj egyre csak erősödött ezáltal a szívem is egyre hevesebben vert.
Lassú léptekkel a szoba felé közeledtem amikor valaki megragadta a karomat.
-Megjött a tervem fő embere.- súgta a fülembe Erik. Fogalmam se volt arról, hogy kire gondolhat. Mégis ki lehet a terve fő része?
-Erik...- kezdtem el hátrálni mivel a zajtól és a hely ijesztő kinézetétől megijedtem. Pedig nem vagyok félős, de most valamiért nagyon rossz előérzetem volt. A férfi azonban nem hagyta, hogy megfutamodjak, karomat továbbra is erősen szorította.
ESTÁS LEYENDO
Zavar|| Clint Barton FF
Fanfic-A történet Natalia Gavrilovról szól aki egy hírhedt bérgyilkosnő Oroszországban. A szémélyiségzavaros Natalia odakeveredik a Bosszúállókhoz ahol kiderül, hogy nem is csak egy egyszerű bérgyilkos... hanem annál sokkal több... Ő egy hatalmas erő birt...
