Sweet Imperfect Love (Javítás alatt)

🚬2.rész🚬

-Fhuu, már azt hittem soha nem lesz vége!-mondta Millie miközben a folyosón sétáltunk.
-Hát Mr.Frank óráin, nincs olyan aki nem aludna be.-szólaltam meg kuncogva.
-Nincs kedved ma átjönni hozzánk. Megcsinálhatnánk a házikat, úgyis mondtad, hogy nemérted a matekot, szívesen elmagyarázom meg, hát gondolom nem akarsz apáddal otthon lenni.
-Ezt jól tudod és kedvem is lenne, de sajnos ma nem érek rá.
-Oh na nembaj majd máskor.-vágott szomorú arcot és elköszöntünk egymástól.
Nem akartam neki elmondani, hogy Calebbel szülinapi bulit szervezünk neki, mert mégiscsak úgy az igazi ha nem tud róla.
Gyorsan hazamentem, ledobtam a táskám és már rohantam is a Plázába.
{....}
-Sziaa!-köszöntem a fiúnak kissé kifáradva.
-Szia! Miujság?
-Semmi különös egy picit késtem, remélem nembaj.
-Dehogy.
-Okés, akkor merre is kezdjünk?
-Talán mehetnénk elsőnek a dekor boltba, fel kéne egy kicsit dobni a lakást.
-Akkor nyomás!-vettem az irányt az üzlet felé.
A boltba beérve megfogtam egy barackszínű és egy rózsaszín árnyalatú
dekorációs készletet tele konfetikkel, lufikkal és más-más jópofa díszekkel.
-Szerinted melyik illene jobban Milliék lakásához?-kérdeztem.
-A barackszínű nagylányosabb.
-Igazad van! Akkor vigyük azt.

Már legalább a nyolcadik boltot jártuk, mire megszólal a Plázában lévő hangos bemondó:

"20 perc múlva zárunk, kérjük szíveskedjenek az üzleteket elhagyni"

Igen, igen egy picit elhúztuk a vásárlást így elindultunk kifelé.
-Ne kísérjelek haza? Elég sötét van már.-kérdezte Caleb.
Bevallom sose szerettem ha egy fiú haza akart kísérni, de benne megbíztam és már tényleg nagyon sötét volt ezért igent mondtam.
Ahogy sétálgattunk a nagy panelházak között, figyelmesek lettünk valami hangos zenére.
Ki gondolta volna! Tipikus piás, bandálkodós tini srácok.
Mintha otthon lennék!
Mindegyik hulla részegen a földön fetrengve vagy éppen a lépcső mellett lévő korláthoz támaszkodva próbált talpon maradni, mint akiket már csak a lélek tartana egyben. Kivéve egyet, ő csak ült és a ragyogó csillagokkal beborított eget bámúlta.
Sötét barna, szinte már fekete szemei csillogtak a holdfényben, göndör fürtjeit lágy esti szellő simogatta. Caleb ráintett a srác pedig vissza.
-Ezek kik voltak?-érdeklődtem.