Sweet Imperfect Love (Javítás alatt)

🚬4.rész🚬

Ott állt és vele beszélgetett.
-Caleb?!
-Nataly?!-néztünk egymásra meglepődve.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztük egyszerre majd megöleltük egymást.
-Hát tudod....
-Még mielött belekezdenél!-vágott szavamba.-Bemutatom Borist.
-Szi..Szia!-köszöntem rá kissé szaggatottan.
Nem tagadom iszonyatosan zavarban voltam, szívem oly szaporán vert, kishíján kiugrott a helyéről ezt pedig a fiú mégjobban fokozta.
-Hello!-vetett egy apró mosolyt.
Leírhatatlanúl cuki mosolya van.
-Na mesélj!-szólt Caleb az álmodozásom közepettébe.
-Ugye hazaértünk és amint becsuktam az ajtót a lámpák felkapcsolódtak mint valami szar horror filmben és apám ott állt hulla részegen már megint, szerintem fogalma se volt melyik bolygón van.
Caleb már majdnem megszólalt, de nem hagytam.
-Ez még nem minden! Aztán megláttam a kezében egy bőrszíjat, teljesen lesokkolódtam, azt se tudtam mit tegyek, fogalmam se volt arról mit is akar velem csinálni, végűl beszéltem Millievel és hát igen most itt vagyok.-hadartam le az egészet.
-Mi a szar!-vágott ledöbbent arcot.-De, ugye nem bántott!
-Nem, viszont nagyon megilyedtem.
-Elhiszem.
-Vajon ez miért ilyen ismerős?-motyogta Boris.
-Pontosabban mi?
-Rossz szülők, réműlt gyermek.
-Persze, hogy réműlt vagyok azok után, miután megölték anyámat.
-Uhh én..én tényleg nem így...csak..
-Nyugi, nincs semmi baj, nemtudtad-hagyta el egy apró mosoly arcomat.
-Hát mivan itt gyerekek!-üvöltött ki Millie az ablakon.-Nem fagytok meg? Rohadt hideg van gyertek már be!-utasított minket.
Calebbel egyszerre elindúltunk, de félúton megálltunk mikor láttuk, hogy a fiú nem jön.
-Te nem jössz?
-A mamám beteg, nálla vagyok. Megígértem neki korán hazaérek és már elég későre jár.
-Ohh hát rendben, jobbulást a mamádnak, Sziaaa!-köszöntünk el a fiútól.
-Sziasztok!
|Boris szemszöge|
Na persze, beteg a mamám, egyáltalán nem az. Kellett valami kifogás. Nagyon jófejek a többiek, de nem olyanok mint én, itt mindenki happy és fogalmuk sincs erről a borzasztó világról. Jó lehet az a Nataly átérzi a családi problémákat és aranyosnak tűnik (arról nem is beszélve, hogy irtó csinos) de akkor sem! Nem szabad túl közel engednem magamhoz és nemtudok érdemes lenne-e Caleben kívül a többiekkel is barátkozni, nem akarom belevinni őket a rosszba.-gondoltam magamban, majd fejhalgatóm kapucnim alá toltam és elindúltam haza.