Sweet Imperfect Love (Javítás alatt)

🚬11.rész🚬

Gyomorgörccsel nyitottam be a házba.
Mivel senkitse találtam a nappaliban gondoltam felmegyek a szobámba azonban, amikor beléptem az ágyamon ülő keresztszüleim mérges arca fogadott.
-Sz..Sziasztok!
-Merre csavargott a kishölgy ha kérdezhetem?-tették fel a kérdést ,,enyhe" rosszindulattal.
-Millienél, tegnap volt a születésnapja.
-És tegnapelőtt?
Teljesen levert a víz, nemtudtam mit tegyek. Ha aztmondanám akkor is ott voltam valószínűleg nem hinnék el mert előfordúlhat, hogy már tudják az igazat.
Millie anyja és keresztanyám nagyon jól kijönnek viszont, azt se mondhatom, hogy Borisnál voltam, fogalmuk sincs ki ő meg amennyire ismerem őket elkezdenének faggatni, hogy minek vagyok egy olyan fiúnál akivel körübelűl 3-szor találkoztam amire értelmes választ én sem tudnék megfelelő választ adni, ha meg az igazat mondanám úgyse hinnék el.
-Itthon voltam! Csak aludtam.
-Nataly!!!
-Esküszöm! Apa neked is emlékezned kéne, már a kocsiba elaludtam.
Ennél szarabb kifogással nem is állhattam volna elő de tudtam, hogy igazat fog nekem adni, mert más választása úgysem maradna hiszen ha kiderül, hogy ivott nagyon beégne a család elött és neki mindig is az volt a legfontosabb, hogy mindenki szemében tökéletes legyen.
-Jaj tényleg kicsikém, bocsi csak már én is fárad voltam.
Nehezemre esett visszafolytani nevetésem, ennél bénább kifogást ki sem találhatott volna.
-Nataly várj csak!-szólalt meg keresztapám.
-Tessék?-kérdeztem feszülten.
-Az ott mi a kezeden?
Már csak ez hiányzott.
-Hát öm, ez csak egy kis baleset, tegnap elestem.-próbáltam kamuzni.
-Millievel együtt?
Megint levert a víz.
-Nataly tudjuk, hogy ittatok, beszéltem Caleb szüleivel is, hulla részegen vitték haza a fiút!-emelte fel hangják keresztanyám.
-Jó, igen ittunk és mivan akkor, nemértem miért érdekel titeket ez ennyire, lassan 17 éves vagyok, hagy döntsem már el mikor iszom! Sose szoktam semmi hülyeséget csinálni, most az egyszer sikerült berugnom, sajnálom!
-Nem evvel van a bajunk, csak nem akarjuk, hogy úgy járj mint az anyád.
-Jaj ugyanmár, anyának miköze van ehez, NEM, tudjátok itt avval van a baj, hogy úgy kezeltek mint egy 5 évest aki nem csinálhat semmit és nem mehet sehová, pedig tudtommal nem ti vagytok a szüleim! És mielött bármit is mondanátok, azt észre tudjátok venni, hogy van egy kis folt a kezemen de azt, hogy egy alkoholista férfival vagyok nap mint nap összezárva azt nem!
Szánalmasak vagytok!
Megfogtam táskámat és elkezdtem a cuccaim egy részét beledobálni.
-Nataly, te most mitcsinálsz?-kérdezte keresztanyám.
-Elmegyek!
-Jaj Sissy hagyd már, csak mondja de bátorsága nincs elmenni, hányszor csinálta már ezt!-vágta rá apám rötyögve.
Legszívesebben letörölném azt az undorító vigyort az arcáról. Elegem lett abból, hogy ennyire gyerekként kezelnek, most megakarom mutatni nekik, hogy igen is le merek lépni itthonról ha akarok.
Táskámat megfogtam és leindúltam a lehető leggyorsabban elhagyva a házat. Megbeszéltem Millievel egy találkozót a gördeszkapályán ahol általában szoktunk találkozni.

(Elnézést mindenkitől, hogy ilyen sokáig nem volt rész, mostmár gyakrabban lesz ígérem 😅♥️)