|A PÁLYÁN|
-Fogalmam sincs mit csináljak és hova menjek.
-Mondanám, hogy gyere át hozzánk, de tuti ott keresnének elsőnek.-fordúlt felém Millie az energiaitalát szürcsölgetve.
-Igen, az nem lenne valami jó.
-Kérsz?
-Nem köszi, tudod, hogy nem iszom ilyeneket.-mondtam egy apró mosollyal.-Hazamenni biztos nemfogok.
-Azért ha úgy van gyere hozzánk, nemszeretném, hogy bajod legyen.
-Annyira imádlak!-öleltem át szorosan.
-Én is! Mindjárt jövök csak ezt kidobom.-mutatta üvegét és elindúlt a legközelebbi kukához.
Telefonom pittyegésére lettem figyelmes:
Boris Pavlikovsky felvett az ismerősei közé.
Boris: Szia Nataly! Tudom, hogy tegnap rohadtul elbasztam mindent és tisztában vagyok avval is, hogy haragszol rám, meg is van rá az okod, de figyelj... Hallottam, a szüleiddel összevesztél és, hogy nem tudsz hová menni. Gyere hozzánk, itt úgysem keresnének hiszen nem is ismernek maximum az apád, de ő sem annyira, hogy tudná hol lakom. Találkozzunk mondjuk 16:10-kor a Crescent Heights Gimi előtt, az úgysincs messze a pályától, kérlek.
Hírtelen nem is tudtam min lepődjek meg jobban, azon, hogy képes volt ezek után megkeresni vagy azon, hogy az egész beszélgetésünket tudja amit kb 5 perce váltottunk Millievel. Legszívesebben ki kérdezgettem volna, honnan tud ennyi mindent, de nem volt már elérhető és 14-percem van odaérni.
Millie visszaült mellém én pedig avval a lendülettel felálltam.
-Figyelj! Elmondok majd mindent, de most rohannom kell!
-Várj mivan? Most mitörtént?
-Ígérem elmondom, viszont most megyek!
-Mi? Nataly! Manapság annyira fura vagy!
-Szeretlek!
-Most megint elmész? Nataly???!!!
Sajnáltam, hogy csak úgy otthagytam ismét, de perpillanat Boris az egyetlen aki tud segíteni, attól eltekíntve, hogy egy tuskó paraszt volt tegnap. Többszőr is megforúlt bennem: Tényleg akarok én ezek után vele találkozni? De nem volt más választásom és őszintén a szívem mélyén nagyon szeretném látni azt az aranyos mosolyát, a göndör fürtjeit és érezni bódító illatát. Te jó ég Nataly, mi ütött beléd hisz utálnod kéne!
Már messziről megpillantottam szanaszét álló göndör haját s ahogy felémfordúlva rámmosolygott, gyomromba mintha pillangók sokasága gyűlt volna össze, szívem gyorsan kalapált és persze jött a híres rózsaszín köd, teljesen fura érzés töltött el, bármennyire is próbáltam haragudni rá, nemtudtam. Most tudatosúlt bennem, hogy írtóra belezúgtam a fiúba, a hibái ellenére is.
أنت تقرأ
Sweet Imperfect Love (Javítás alatt)
عاطفية"Szerintem minden ember veszít el valamit az élete során, pènzt, barátokat, szerelmet.... Én pedig az anyám, az egyetlen és pótolhatatlan személyt az életemben" A Canadai, Calgaryban élő 16 éves Nataly két éve vesztette el édesanyját. Alkoholista ap...
