-Aki intett, ő Boris Pavlikovsky, egy régóta ismert jó barátom, a többiekről fogalmam sincs kicsodák, max még a szürke pulcsis, Joe Wayne, de őt is csak névről meg látásról.
-És miért lóg ilyenekkel?
-Mármint milyenekkel?
-Hát ilyen...
-Tudod Borisnak sose volt valami fényes gyerekkora, a szülei nem nevelték fel és ennek hatására rossz emberekkel kezdett el bandázni azóta pedig a drog és a pia az élete, legalábbis ezt mondják.-adta meg válaszát kérdésemre.
-És te vele barátkozol?
-Ezektől eltekíntve nagyon nagy szíve van még a fiúnak és nagyon megértő.
Erre nem mondtam semmit, csak sétáltunk tovább az egyre csendesebb külvárosba.
Körübelül 15-20 perc alatt hazaértünk.
-Köszi, hogy elkísértél.
-Nincsmit,vigyázz magadra!
-Te is!-kiáltottam utána, majd figyeltem ahogy teste szépen, lassan eltűnik a sötétségben.
Miután nagynehezen előkerítettem a kulcsom, minnél halkabban próbáltam kinyitni az ajtót és beléptem. Abban a pillanatban amint a zár kattant, felkapcsolódtak a lámpák s megláttam apám komor tekintetét kezében egy övvel. Sejtettem, hogy nem józan, ismertem már ennyire, az alkohol irányítja. Nem, hogy szemébe még az arcára se tudtam nézni, csak a kezében lévő barna bőrszíjjal szemeztem.
5 másodperces sokk után kirohantam a házból úgy, hogy vissza se néztem. Fogalmam sincs mit tegyek, hova vagy merre menjek, csak futottam mint az őrült. Egész végig azok a kérdések fordúltak meg a fejembe, hogy:
Már megint, miért volt ennyire dühös?
Mire kellett az öv? És egyáltalán, mit akart velem csinálni?
Csak kavarogtak a gondolatok fejemben, aztán elhatároztam, hogy Milliékhez megyek, nem akartak őket zavarni, de tudtam, hogy mindig szívesen fogadnak és nem volt más választásom. Felhívtam és kétségbe esve elmeséltem mi történt ő pedig megparancsolta, hogy azonnal menjek hozzájuk. Életembe most voltam legelősször ennyire boldog, hogy Milliék utcájában lehettem. Már majdnem odaértem, mire ismerős hangra lettem figyelmes.
CZYTASZ
Sweet Imperfect Love (Javítás alatt)
Romans"Szerintem minden ember veszít el valamit az élete során, pènzt, barátokat, szerelmet.... Én pedig az anyám, az egyetlen és pótolhatatlan személyt az életemben" A Canadai, Calgaryban élő 16 éves Nataly két éve vesztette el édesanyját. Alkoholista ap...
