Sweet Imperfect Love (Javítás alatt)

🚬3.rész🚬

-Aki intett, ő Boris Pavlikovsky, egy régóta ismert jó barátom, a többiekről fogalmam sincs kicsodák, max még a szürke pulcsis, Joe Wayne, de őt is csak névről meg látásról.
-És miért lóg ilyenekkel?
-Mármint milyenekkel?
-Hát ilyen...
-Tudod Borisnak sose volt valami fényes gyerekkora, a szülei nem nevelték fel és ennek hatására rossz emberekkel kezdett el bandázni azóta pedig a drog és a pia az élete, legalábbis ezt mondják.-adta meg válaszát kérdésemre.
-És te vele barátkozol?
-Ezektől eltekíntve nagyon nagy szíve van még a fiúnak és nagyon megértő.
Erre nem mondtam semmit, csak sétáltunk tovább az egyre csendesebb külvárosba.

Körübelül 15-20 perc alatt hazaértünk.
-Köszi, hogy elkísértél.
-Nincsmit,vigyázz magadra!
-Te is!-kiáltottam utána, majd figyeltem ahogy teste szépen, lassan eltűnik a sötétségben.
Miután nagynehezen előkerítettem a kulcsom, minnél halkabban próbáltam kinyitni az ajtót és beléptem. Abban a pillanatban amint a zár kattant, felkapcsolódtak a lámpák s megláttam apám komor tekintetét kezében egy övvel. Sejtettem, hogy nem józan, ismertem már ennyire, az alkohol irányítja. Nem, hogy szemébe még az arcára se tudtam nézni, csak a kezében lévő barna bőrszíjjal szemeztem.
5 másodperces sokk után kirohantam a házból úgy, hogy vissza se néztem. Fogalmam sincs mit tegyek, hova vagy merre menjek, csak futottam mint az őrült. Egész végig azok a kérdések fordúltak meg a fejembe, hogy:
Már megint, miért volt ennyire dühös?
Mire kellett az öv? És egyáltalán, mit akart velem csinálni?
Csak kavarogtak a gondolatok fejemben, aztán elhatároztam, hogy Milliékhez megyek, nem akartak őket zavarni, de tudtam, hogy mindig szívesen fogadnak és nem volt más választásom. Felhívtam és kétségbe esve elmeséltem mi történt ő pedig megparancsolta, hogy azonnal menjek hozzájuk. Életembe most voltam legelősször ennyire boldog, hogy Milliék utcájában lehettem. Már majdnem odaértem, mire ismerős hangra lettem figyelmes.