Sweet Imperfect Love (Javítás alatt)

🚬10.rész🚬

-Elütötték!-sikítottam fel amint megláttam a vértocsában fekvő fiút.
A lány teljes sokkot kapott, oda futott s próbálta felébreszteni, beszélt hozzá, ráncigálta de semmi nem történt. Calebbel tudtuk hogy meghalt. Az orvosok megállapították hogy a sofőr nem volt részeg, hanem az autóban valami meghibásodott. Millie állapota Oliver halála óta elég sokat javúlt, viszont az első 2 hónap borzasztó volt. Ott kezdődött hogy alig evett, alig ivott emiatt 1 hétig korházban tartották de emelett vágdosta magát és ezt nem díjaztam, bár belegondolva ha nekem is a szemem előtt ütötték volna el a barátom szerintem én is ezt tettem volna, vagy mèg rosszabbat. Viszont annak nagyon örűltem hogy Millie megpróbált olyan módón túllépni ezen, hogy felkeresett egy pszichologust és ő segített neki átesni ezen a nehéz időszakon. Ám a történtek óta nem igazán akart belekezdeni egy új kapcsolatba, eléggé tartott tölle.

A nappalit megint az ismert csönd borította be majd eszembe jutott egy fontos kérdés és megtörtem a némaságot.
-Valaki emlékszik a tegnapból bármire is?
-Nem nagyon!-szólalt meg egyszerre a kèt lány.
-Én igen, szinte mindenre.-mondta Patrik.
Pont te?-néztem rá komolytalanúl.
-Igen!
-Akkor nemtudod mi lehet ez a folt rajtam és Millien?
-Komoly nem emlékszel?-csapott a fiú combjára majd hangos kacagásba kezdett.
-Na mondjak már, mi történt!
-Oké, este mindhárman nagyon kiütöttétek magatokat, főképp te Nataly azután, miután elküldtük azokat a suttyokat és jött valami szám ahol egymás hátára mászva akartatok táncolni, nem igazán jött össze, úgy egymásra dőltetek mint a dominók, akkor történhetett vagy amikor úgy akartatok képet csinálni.
-Jah akkor gondolom nemtörtént semmi komolyabb?
-Nem, dehogy!
-És Caleb hová lett?
-Haza vitte a nagynénje, elég részeg volt.
-Bazdki remélem semmi baj nem lesz ebből!
-Csak nem.-nézett rám nyugodtan Millie.
-Ti is halljátok ezt?-kérdezte Nika.
-Neeeee!-felismertem ezt a csengőhangot és mobilomhoz szaladtam.
-Haló?!-szóltam a telefonomba kissé félénken.
-Szia drágaság otthon vagy?
-Igen!-vágtam rá kicsit átgondolatlanúl, tudtam hogy ezt nem kellett volna.
-Tényleg, akkor miért nemtalálunk sehol, apád elmondása szerint már 2-napja nem voltál itthon.
-Tudom csak.......
-Nataly, most azonnal gyere haza! Nem kellenek a kifogások, itthon majd elbeszélgetünk.
-Jó...-válaszoltam, majd letettem.
-Bocsi srácok, haza kell mennem, nagyon le leszek baszva ha nem megyek!
-Mi? Miért?
-Keresztszüleim és apám keresnek.
-Azt hittem apádnak elmondtad, hogy jössz.-nézett rám Millie értetlenkedve.
-Nem, nem is voltam otthon.
-Hogy mivan? Akkor hol voltál?
-Borisnál de hosszú történet, majd elmesélem!-mondtam és már indúltam is.
-Hogy mi? Ugye nem csinált veled semmit?! Nataly Grahamm, állj meg és válaszolj!-kiáltott utánam de én már ott se voltam.