Sweet Imperfect Love (Javítás alatt)

🚬7.rész🚬

Reggel egy tiszta nagyjából rendezett szobában ébredtem. Ahogy körbenéztem a bal sarokba egy fehér basszusgitár volt letámasztva, a velem szemben lévő asztalon pedig pár szál cigaretta egy-két tankönyv és egy gitárpengető volt szétszórva.
Orromba finom illatok férkőztek, gyomrom korogni kezdett, ezért ösztönösen leindúltam a konyhába.
-Jó reggelt!-köszönt kedvesen a fiú.
-Jó reggelt!
-Foglalj helyet! Mivel a főzés nem az erősségem ezért csináltam gofrit meg pirítóst.
-Mióta vagy fent?-kérdeztem miközben leültem.
-Hát körübelűl másfél órája.-tette elém az ételt, miközben ő is helyet foglalt.
-Köszönöm.
-Jól aludtál?-kérdezte pirítósát vajazva.
-Igen! És te?
-Én is.
-Egyébként te hol aludtál?-néztem körűl.
-Itt lent a kanapén, téged pedig a szobámba vittelek. Bocsi ha kicsit kupi van, nem igazán szoktam vendégeket várni és az volt a legközelebb az erkélyhez, mert hát beszélgetés közben belaludtál.-mosolyodott el.
-Te jó ég, ez iszonyat gáz!-fogtam fejem s ránéztem.
-Nem az!
Azt mondta aranyos vagyok?!
-Ááá nem na persze, inkább váltsunk témát, szeretsz gitározni?
-Láttad a szobámba igaz?
-Uhum.-bolintottam miközben beleharaptam reggelimbe.
-Igen, néha jó kikapcsolódás.
-Na neee, ugye ma nem Szombat van?-kaptam észbe.
-De, miért?
-Basszus! Nekem már Milliéknél kéne lennem!
A fiú csak értetlenűl bámult.
-Ma lesz Millie születésnapi bulija és elő kéne készülnöm, 12:21 van a buli pedig 4-kor kezdődik és még bevásárólni se voltam Caleb meg már tuti ott vár rám!
-Figyu írd fel egy lapra, hogy mi kell én pedig elmegyek és megveszem, te meg menj és segíts Calebnek díszíteni.
-Komolyan beszélsz?
-Igen, miért ne?!
-Úristen!Nagyon köszönöm.-öleltem át szorosan. Kezébe nyomtam a listát, a pénzt és már rohantam is.
Furcsa, hogy alig ismerem, de ennyire megbízok benne.

MILLIÉK HÁZÁNÁL

-Szia bocsi, hogy késtem nagyon hosszú éjszakám volt, majd bent elmesélem!
-Semmi gond.
A lakáskulcsot ledobva elkezdtem elővenni a díszeket.
-Hol van a nasi?-kérdezte a fiú kikerekedett szemekkel.
-Hát öm, azt majd Boris hozza.
-Mi? Mivan?
-Röviden! Apám megint részeg volt, Boris megvédett ő megsérült és nálla voltam.
-Basszus, de ugye nem lett komolyabb bajotok?
-Nem dehogy, bár szegény fiúnak van egy nagyobb seb a homlokán.
Eközben hozzáfogtam a ház dekorálásának.
Caleb mosolyogva figyelte, ahogy a díszeket akaszgatom.
-Most mi az?-nevettem el magam.
-Semmi, semmi.
-Na! Mondd már, máshogy kéne csinálnom?
-Jaj nem, nem a díszek miatt, azok nagyon jók.
-Akkor?
-Bejön Boris igaz?-kérdezte egy sunyi vigyorral.
Hiába hazudnék, úgy is tudja.
-Kedvelem. Nem mondhatom, hogy szerelmes vagyok belé vagy ilyesmi, mert nem ismerem még annyira.
-Értem, ez végül is tök reális.
Időközben a tortát is meghozták és Boris is megérkezett.
-Mindent megvettem amit mondál, sajnálom ha késtem, csak a muffinok még sültek amikor odaértem.
-Ez legyen a legkevesebb baj.-néztem rá, ő pedig egy apró mosollyal tekintett vissza.
{....}
Lassan, de végül megtelt a ház vendégekkel s a szülinapos is megérkezett.
Ahogy belépett meglepődötten nézett körül az emberekkel zsúfolt, üvöltő zenétől hangos házban.
-Boldog születésnapot a világ legjobb barátnőjének!-karoltam át, s kezébe nyomtam  egy italt.
15 perc sem kellett, de a társaság fele már atom részeg volt. Millie és Caleb a kedvenc zenéjükre "táncoltak" vagyis inkább botladoztak.
Boris és én a konyhapultnál álltunk.
-Nagyon jó lett a buli!-üvöltötte a fiú, de még így is hangosabb volt a zene hangjánál.
-Hát, próbáltam mindent kihozni magamból és a lehető legjobb partyt megszervezni.