Szívem //BEFEJEZETT//

12. rész

 Hétfőn kéz a kézben léptük át a suli "kapuját" vagy inkább ajtaját. Kolos meg Josh, ott jöttek mögöttünk. Velük egy jó ideje, már tavaly év vége óta együtt buszozok be, Geri meg szinte mindig is megvárta őket, hogy eltoljanak egy közös cigit a stresszes napok előtt, ami suli időben az összes. Hisz sok az idegesítő ember, mindent tanulj meg, hallgasd a tanárok hegyi beszédét, ha valamit elrontottál...meg ilyenek.

  - Hol lesz órád? - kérdezte Geri, mikor az elsőre lépcsőztünk fel.

  - Huu... - meredtem menet közben az elénk kifüggesztett 2010-2014-es tablóra. - 112. Asszem'...

Mosolyogva vont egyet a szemöldökén. - 113.

  - Ajj, ne már - nevettem el magam zavartan kínomban. Nem volt kedvem, ahhoz, hogy Fridáék most, rögtön, hétfőn, már első óra előtt meg tudják ezt.

Bár ez egy akkora hülyeség részemről! Hiszen, Frida Egerszegi legjobb barátnője, nyilván tudja, hogy Kolossal ismét ők vannak együtt (sőt! szerintem régebb óta tudja, mint én, hogy újra összejöttek), és így nyilván azt is, hogy én meg Geri... Ani pedig Kodályos, ott is volt, tehát ő alap, hogy tud a dologról, de még mindig ott van Zoé, aki, ha Anitól, meg Fridától nem értesült a fejleményekről, akkor bizony ez lesz a legfrissebb információ számára, hogy kézen fogva megyünk el előtte. És nem mellesleg jóba van Gerivel, hisz mindketten nagymenők, tetejében 4-ig egy osztályban voltak, utána meg 8-ig évfolyamtársakként is tartották a kapcsolatot.

Édes Istenem! Mit aggódok most ezen ennyire? Amikor pont én vagyok az, aki egy jó ideje képes önmaga lenni, és leszarni, mások mit gondolnak róla, vagy a körülötte történő eseményekről....

  - Ne aggódj, Baba. Minden oké lesz - szorította meg finoman a kezem, biztató mosollyal az ajkain, majd kezet fogott a srácokkal, akik a 4. emelet felé tartottak, mi meg az 1. egyik félfolyosójára.

Pont, ahogy sejtettem.

 Befordultunk a sarkon, és a két osztály tagjai (majdnem mind) - már, akik ott voltak - bambán, és elképedve meredtek ránk.

Főleg Teri. Ú, ti! Hogy én milyen rettent büszke voltam magamra, hogy egyedül sikerült elérnem azt, amit elértem, és közben nem pátyolgatta ez a némber a lelkemet, meg suttogott a fülembe, mint maga az emberi testet-lelket öntött sátán!

 A 112-es és 113-as terem közti ablakhoz mentünk. Én neki dőltem a párkánynak, Geri meg fogta a kezem, és éppen arról magyarázott, hogy mennyi órája lesz, hogyan végez, és, ha jól tudja nekem is annyi órám lesz, és, ha gondolom, ma is elnézhetnék a Kodályba...

  - Szívem - mosolyodtam el. - Elnézhetek a Kodályba, de a 17:35-sel én lelépek haza. Tanulni is akarok.

  - Stréber - röhögött ki, én meg megint belevertem egyet a mellkasába óvatosan.

  - Nem is - biggyesztettem le az ajkam, és megforgattam a szemem. - Csak be akar jutni a Corvinra, vagy valami más nagy egyetemre, ahová sok pontszám kell. És nem mellesleg, nem 11-be akarok elkezdeni tanulni. Az úgy kicsit sok lenne - gondoltam végig.

Mutatóujjával végig simított az arcomon. - Kisokos. Nem akarsz néha korrepetálni? - tekergetett egy tincset az ujjai között. Ugyanazzal a nézéssel, mint a minap, egyik este.

  - Dehogynem. Lehet róla szó. Viszont az tényleg csak tanulás lesz - állítottam fel a szabályokat, amiket már akkor tudtam, hogy úgy se fogunk betartani. - Na, de én megyek. Szia - engedtem volna el a kezét, mert jött a tanár, de visszarántott egy puszi erejéig.

  - Na, most már mehetsz. Szia - mosolygott olyan rettent édesen, én meg a fejemet rázva, lesütött szemmel vonultam be a terembe a többiek után.

  - Hát ez meg mi volt? - fordult hátra kapásból Zoé, mivel ők pont előttünk ültek Fridával. De hol ül Ani?

Nem is figyeltem, csak így elnézek jobbra, és a csajszi ott ül mellettem. Wow. Kodály level1000. A végén kiderül, hogy én is tag lettem bár... Ha jobban végig gondolom, lehet, hogy tényleg így van.

  - Nem meséltétek neki? - intéztem a kérdésem Anihoz, meg Fridához.

  - M-m - rázta a fejét vigyorogva Ani, mint a kisgyerekek.

  - Lányok, ott hátul! - szólt ránk a tanárnő. - Tessék figyelni! Majd óra végén társaloghatnak.

  - Majd elmesélem - zártam rövidre, és kinyitottam inkább a füzetet.