Szívem //BEFEJEZETT//

10. rész

 Gerit máshogy öleltem meg, mint a többieket, neki a nyakát karoltam át, ő pedig a derekamat. A vállára hajtottam a fejem ,és bele dünnyögtem egy "köszönömöt" a pulcsijába.

  - Jh, szhiveshen - űzött megint gúnyt belőlem, mire kicsit eltaszítottam magam, és rávertem egyet ököllel a mellkasára.

  - Annyira szemét vagy! - dőltem vissza a vállára, ezúttal kicsit oldalasan, hogy rálássak a többiekre is. Mindenki minket nézett, és az a halálos csönd...én úgy utálom! - Most mi van? - érdeklődtem szórakozottan.

  - Csókot nem látunk? - nyögte be Sarlai.

  - Idióta - fordultam vissza Geri kulcs csontjába, mire mindenki röhögni kezdett. Én is röhögtem, de azt hallani nem lehetett, csak az egész testem rázkódott tőle, mire Geri a vállamnál fogva elemelt magától, és kitört belőlem is az az igazi, mélyről jövő nevetés, mire a többiek is még jobban rázendítettek.

 Az este további része rohadt jól telt. Billiárdoztunk, csocsóztunk, kártyáztunk, akkor nagy "mit csináljuk?" kérdésünkkel átvonultunk a leendő ajándékomba, ahova a diavetítőhöz hozattak le az irodából laptopot.

  - Ti ezt most nem gondoljátok, komolyan, ugye? - Ott térdeltem a laptop előtt, mivel egy székre tudtuk rátenni csak, ami valójában azt a célt szolgálja, hogy elérjük a rettent magasan lévő ablakokat. Visszafojtott röhögéssel néztem rájuk a vállam felett. Mindegyikük hevesen bólogatott, én meg égő fejjel, de olyan "ámen, áldás rátok, ti sorscsapásai" hozzáállással rákerestem a Youtube-ra feltöltött Just Dance videókra, és Gangnam Style-t kellett táncolnom velük.

 Most komolyan. Képzeljétek el, ahogy egy csomó 15-20-25 éves fiatal ott ugrál - kissé illuminált állapotban - egy próbaterem szerűségben, és a falra vetített Gangnam Style koreót táncolja. Nekem egész este itt jött el leginkább az a pont, hogy kész, végem van.

Szakadtunk a röhögéstől, vihogtunk, mindenki dőlt jobbra balra, egymásnak mentek, kigáncsoltuk saját magunkat, meg egymást, teljesen véletlen... Ááh. XD Mire vége lett ennek a pár perces szösszenetnek, már vörös fejjel fulladoztunk a földön ülve, mint valami rossz óvodások.

Erre, hogy tetőzzük a helyzetet Hajnóczy kidobta a taccsot a két lába közé; még szerencse, hogy terpeszben ült. És itt már fentről jöttek le szólni, hogy kussoljunk el, mert felettünk blues koncert zajlik idősebb úriemberek,- és asszonyok szórakoztatására, ellenben, ahogy Zoli - Ottó váltótársa - meglátta Hajnóczy-t, meg úgy amblokk az egész társaságot, inkább röhögve azzal hagyott ott minket, hogy mindjárt leküldi Katarinát, hogy mosson fel itt, addigra pucoljunk el innen, különben még a drága Katarina mamija kidobat minket, és akkor a Kodály-klub volt nincs.

(Ennyit a nagy "Just Dance - avagy hogyan töltsük az időt zárásig, mert, hogy senki se akar hazamenni" - programról.)

Gyors kikapcsoltam a gépet, lehajtottam, addig Sarlai, aki még fogjuk rá, hogy épp volt, feltekerte a diavetítőhöz tartozó hosszabbítót, visszaakasztotta a helyére, és ez idő alatt Hajnóczy-t pár srác visszacipelte a törzs terembe, a többiek meg szaladtak utánuk, menteni a bőrüket.

  - Te nem sietsz? - kérdeztem nevetve, akkor csukta be mögöttem az ajtót Sibi.

  - Minek sietnék? Nem idevalósi vagyok, vagy hát vidéki, érted, aztán úgy nem igazán érdekel. Max engem kitiltanak. Úgyis visszacsempésznének...ezek a hülyék - mutatott rájuk, ahogy benyitottunk a Kodály-klub elsősegély osztályára.

Abban a pillanatban azon igyekeztek, hogy az ájult Hajnóczy-t magához térítsék. Lejött Zoli is, a pultos srác, Tass kérésére, és az ő segítségével nagy nehezen, de észhez tért.

  - Emlékszel valamire, haver? - hajolt bele Hajnóczy arcába Zoli, amint a térdére támaszkodott.

  - Uhh - fogta fejét fájó arccal. - Nem. Szerintem fél óra, és minden beugrik.

  - Az jó lesz - egyenesedett ki a Zoli vigyorogva. - Kurvára kész voltatok, baszd meg. És asszem' ezt még tetőzni fogjátok.

Zoli távozását hangos hahotázás kísérte, mert tudtuk, hogy igaza van.

 Josh sétált be olyan fél 11 körül. Én ekkor a pultnál ültem az egyik bárszéken, és szusszanni terveztem egy kicsit. A vodka-naranccsal teli poharat forgattam az ujjaim között, úgy figyeltem a körülöttem zajló eseményeket. Jó volt, kicsit olyan csendesnek lenni, mint régen, hogy senki se figyelt rám. Viszont ez esetben nagyon jól tudtam, hogy ez csak a látszat. Vagy hát...egy ideje megfejtettem, mi a dolog nyitja. "Hiába hiszed azt, hogy nem figyel senki, akkor is figyel valaki - ha más nem, akkor a Természetfeletti/Isten/Univerzum, nevezd, ahogy akarod." - így gondolom.

Kolos lépett Josh-hoz, lekezeltek, majd még pár sráccal megismételte az újonnan érkezett ezt a mozdulatot, váltott velük pár szót, néhány lányt végig ölelgetett. Visszatért Koloshoz. Valamiről nagyon komolyan társalogtak.

Josh érkezésétől számítva, kb fél óra után Kolos felém biccentett a fejével. A haverja a nyakát nyújtogatva keresett a szemével, mikor megtalált, végül biccentett egyet, aztán elindult felém.

Megittam az utolsó kortyot az italomból, és a pultra helyeztem a poharat.

  - Szia - mosolygott, ahogy odaért, majd megölelt. Azon a rettent magas bárszéken, így is csak a mellkasával volt egy magasságba a fejem. Hiába, a két colos jól megtalálta egymást, annyi már biztos.

  - Szia - dünnyögtem magamhoz szorítva.

  - Csak nem fáradt vagy? - engedett el, és ült le mellém. Szembe fordultunk egymással.

  - Dehogy - könyököltem a pult felületére, és beletúrtam a hajamba. - De volt itt már minden - nevettem el magam kínomba, visszaemlékezve Hajnóczy ominózus ájulására.

  - Mint mindig - nevetett. - Átadták az ajándékot? - kérdezte halvány félmosollyal.

  - Igen. És neked is nagyon szépen köszönöm - pillantottam mosolyogva a szemébe.

  - Ugyan, hagyjad - erősödött meg a mosolya. - Tudod, hogy mi annak örülünk, ha te is örülsz. Vagy hát... - dörzsölte meg a tarkóját -...ha mindenki örül, érted - magyarázta zavartan.

  - Aham. Kérsz valamit? - pattantam fel a pultra, és átfordulva a másik oldalára, leugrottam.

  - Kérek. Adj, amit akarsz, csak whiskey-t ne - könyökölt fel.

Készítettem ugyanúgy egy vodka-narancsot neki is, mint magamnak (ismét). - Tess' - tettem le elé.

  - Köszi - vette magához mosolyogva.

  Josh válla fölött, a háta mögé néztem.

Geri ott állt a falat támasztva, karba tett kézzel, és elég morcosan szuggerált onnan. Eközben a többiek nagy hangzavarral a billiárd asztalon (!!!) sörpongoztak.

  - Mindjárt jövök - kaptam a kezembe a keveréket, amit magamnak készítettem, és Josh-ra rá se nézve, odamentem Gerihez.

Felé nyújtottam a poharat. Megrázta a fejét. Ó, jajj...ebből veszekedés lesz, mint mindig, ha neki nem tetszik valami. Illetve, csak megpróbál kiprovokálni, hátha előjön az állati énem, amit úgy rejtegetek, mint anno a házasságon kívüli gyermekeket az anyjuk.

 Kettőt léptem, egy asztalra odadobtam konkrétan a poharat (majdnem ki is löttyent a tartalma), majd visszasétáltam Mr.Havalaminemolyanahogynekemtetszikdurcásvagyok urasághoz.