My love.. /WDW ff./ BEFEJEZETT

Chapter 2 👻

Kicsit több, mint egy hét telt el azóta, hogy Corbyn és az anyukája megjelent nálunk. Azóta az a fiú folyamatosan jött utánam és minden nap bepróbálkozott azzal, hogy haza visz.
Időközben felhagytam azzal a dologgal, hogy a suliban egyek, mert amikor már a három napon keresztül folyamatosan rajtam landolt a kajám beláttam, hogy úgysem fog össze jönni. Még utána egyszer megpróbáltam, hogy hátha az első kettő véletlen volt, de nem. Az egyik lány ráborította az egész tálcámra a smink készletét, és valahogy nem volt kedvem alapozót enni egy kis vörös rúzzsal illetve némi púderrel.

Szombat van.. – Ez volt az első gondolat, ami eszembe jutott, amikor reggel felkeltem.
Levonszoltam a bálna testemet az emeletről, mert a hasam hangos korgással adta tudtomra, hogy tegnap reggel óta nem ettem semmit.

– Jó reggelt – morogtam a drága anyukámnak, aki a finomnak látszó reggelin munkálkodott.

– Neked is, Kicsim – adott egy puszit az arcomra, aztán a kezembe nyomott egy palacsintával jól megpakolt tányért.
Vigyorogva megköszöntem neki, aztán helyet foglaltam az asztalnál és neki láttam, hogy elpusztítsam a palacsinta-hegyet.
– Remélem nem baj Emma, de át kéne mennünk a szomszédba segíteni. Szegény Mrs Walker már nem igazán bírja azt a nagy kertet – ült le velem szemben az asztalhoz és rám mosolygott.
Mrs Walker egy nagyon beteg, öreg néni, de szíve a helyén van. Pont ezért segítünk neki annyiszor. Szinte olyan, mintha a családunk része lenne, mivel neki már meghalt mindenkije ő is így tekint ránk.

●●●

Miután végeztem a reggelimmel és fel öltöztem olyan ruhába, amit nem sajnálok össze kenni; átmentünk Mrs Walker-hez.

– Csókolom – köszöntünk szinkronban Anyával, mire az idős nő hatalmas örömmel rohant oda, hogy üdvözöljön minket.
Vállig erő ősz haja szokás szerint kontyba fogva pihent a feje tetején. Vastag keretes szemüvege és szelíd barna szemei csupa szeretetet sugároztak, pont mint az a szeretetteljes, kedves mosoly az arcán.
A lehető legkülönbözőbb munkákat csináltuk Anyával.. Fát pakoltunk, utána felvágtuk azt, aztán kitakarítottuk a tyúkólat és végül főztünk húslevest a drága szomszédunk számára.
Olyan hat óra körül volt, amikor haza mentünk, mert Mrs Walker már lefeküdt pihenni, nekünk meg semmi más dolgunk nem volt abban a házban már.

Anya úgy döntött, hogy nézzünk filmet, ami azért furcsa, mert ő tipikusan az a fajta ember, aki mindig is ellenezte a technikai fejlődést és még mobiltelefont sem használ, csak az irodájában van neki vezetékes és ott lehet elérni. Édesanyám mindig utálta, hogyha például én vagy Apa előtte használtuk a készülékeinket, sőt akkor még főleg, ha hétvége volt. Igen, tudom hogy fura, de hát ki normális?!

Apa is csatlakozott hozzánk, amikor haza ért és tényleg úgy néztünk ki, mint a tévében az álom családok. Egyik oldalamon Apa, másikon Anya és úgy öleltek két oldalról. Hihetetlen szerencsés vagyok, hogy ilyen szerető és gondoskodó szüleim vannak, és nem hagytak emlékek nélkül felnőni.

●●●

Másnap reggel hangos nevetés és beszélgetés ébresztett a szomszéd szobából.
Abba a szobába már évek óta nem ment be senki sem, csak én nagyon ritkán takarítani, de az is csak szökő évente egyszer fordul elő. Igazából az olyan kicsi, hogy nem lehet semmilyen szobának használni és csak olyan tároló helyiségnek alkalmas.

Halk léptekkel haladtam a szóban forgó szoba felé, hogy meglessem, hogy kik mulatnak olyan jól ott.
Hatalmas meglepetés nem fogadott, ugyanis csak Anya meg Apa volt ott és elmondták, hogy egy dolgozó szobát akarnak ki alakítani ott, mert már mind a ketten nagyon unják, hogy kávéfoltok lepik el az otthon elkészített papírokat.