My love.. /WDW ff./ BEFEJEZETT

Epilogue 👻

Tíz év telt el a fantasztikus esküvőm óta, fájdalmas és furcsa tíz év. Még azon a napon elkezdtem magam rosszul érezni, nem voltam túl jól, és néhány héttel később kiderült, hogy bizony én gyermeket várok. Nagyon féltem tőle, hiszen azon a szívszorító napon megesküdtem, hogy eldobok mindent, ami emlékeztet rá, viszont a kislányt nem hagyhattam el. De Tyler végig ott volt mellettem, támogatott, és védelmezett, mint egy testvér.

A gyermek híre eljutott Corbynhoz is, magam akartam közölni vele, de végül csak az üzenetrögzítőjével sikerült megbeszélnem. Hogy lehallgatta-e az üzenetet...nos, nem tudom, és talán jobb is így.

Gabbie és Jack szakítottak, ami a kis Lavendernek borzalmas lehetett. Mivel ők össze sem házasodtak, így a gyermek elhelyezésének eldöntése százszázalékosan is az ő feladatuk volt. Végül abban egyeztek meg, hogy hétköznap Lav Gabbie-nál és a családjánál van, hétvégente pedig lehet az apjánál. Nos, ezek rendszeresen módosultak, amikor a fiúk éppen turnén voltak, és volt, hogy hetekig nem jöttek haza.

Tatum és Jonah szerelme az évek során csak egyre erősebb lett, és mintha a köztük lévő kötelék el sem akart volna szakadni. Nagyszerű párost alkottak, és egyszerűen tökéletesek voltak együtt.

Daniel gyakorta járt fel hozzánk, mert ugyebár Tyler a bátyja volt, és Corbyn lánya, Ronnie pedig a keresztlánya. Nagyon sokat mesélt a kalandjaikról, és én teljesen úgy éreztem, mint a gimiben, amikor sztorizgattunk az aulában.

Viszont nekem nagyon hiányzott Corbyn, az én Corbynom. Az az önfejű, szerelmes, tökkel ütött idióta, akibe én szerelmes voltam, és sajnos mai napig nem múlik ez az érzés. Tyler megpróbált segíteni, és valamennyit segített is, de nekem ő olyan, mintha a bátyám lenne, és nem vagyok képes úgy szeretni, hogy Corbynt szerettem, vagy szeretem még most is.

Ronnie pedig...nos, ő csak rátesz még egy lapáttal a dolgokra. Teljesen olyan, mint az apja. Szőke haja van, és ragyogó kék szeme. Egyszerűen csodálatos kislány, és rettenetesen okos. Ő minden, ami maradt nekem Corbynból, és nem akartam elveszíteni. Foggal-körömmel harcoltam volna érte, és bármikor képes lettem volna bármire. Ő az én kicsi lányom, a szemem fénye.

●●●

– Anyu, Tyler megcsikizett – szaladt be a konyhába Ronnie, mögötte pedig a férfi lepkedett sunyin.

– Gabbie nem sokára átjön Lavval, úgyhogy rakj rendet a szobádban, drágám – adtam egy puszit a homlokára, miközben a serpenyőben sűldögélő palacsintát figyeltem.

– Megmutatom neki az új laborköpenyt, amit kaptam – derült jókedvre, majd szaladni kezdett a szobája felé.

– Az apja koncertezik a városban a hétvégén. Nem gondolod, hogy ideje lenne találkozniuk?

– Talán kéne – sóhajtottam gondterhelten.

– Emma, ő a gyereked apja. Csak adj neki egy esélyt, hogy jóvá tegye a sok szart, amit veled csinált – mosolygott lágyan, és sajnos túlságosan is meggyőzően.

– De mi van, ha nem kíváncsi Ronnie gyönyörű arcára? Nem élném túl, ha ellökné magától a saját lányát, és Ronnie sem – elmélkedtem hangosan, miközben megfordítottam a nyalánkságot a serpenyőben.

– Ronnie is meg szeretné ismerni, mert hidd el, hogy neki is hiányzik az a valaki, akit a suliban mindenki apának szólít – simogatta meg a vállam, és egy puszit nyomott az arcomra.

– Beszélek Gabrielával – sóhajtottam, bár afelé húztam, hogy tényleg ideje lett volna találkozniuk. Talán Corbyn nem akarta, de én igen, és Ronnie is, szóval le lett szavazva.