My love.. /WDW ff./ BEFEJEZETT

Chapter 6 👻

Könnyes szemmel ugrottam ki az ágyamból az éjszaka közepén, amikor hirtelen arra keltem fel, hogy hatalmasat dörgött az ég.
Alapból utáltam és mai napig utálom is ha vihar van, hiszen mindig is tudatában voltam annak, hogy ezek mivel járnak. Akár csak az is, hogyha a villám belecsap egy fába vagy akármibe. Mégha én nem is láttam, mert pont akkor és ott nem látszott semmilyen következmény, de egyszerűen zokogásra késztetett ez az egész. A sötét, a dörgés, a villámlás, a hatalmas szél, az eső.

Aznap lett egy hónapja, hogy a fiúk elmentek. Minden nap megkérdezte Corbyn, hogy hogyan vagyok és én mindig válaszoltam a sablonos, minden okét. Aztán amikor nem hitte el mindig felhívott és akkor megpróbáltam a lehető legboldogabb arckifejezésemet magamra ölteni. Jól esett, hogy ha akár egy kicsit is, de érdekli, hogy mi van velem.
Kim-mel azóta sem találkoztam és nem is beszéltem. Egyszerűen nem tudtam rávenni magamat, hogy írjak neki. Hiszen féltem, hogy vannak jobb barátai és én úgysem érdekelném őt..

Könny áztatta arccal másztam le a konyhába, a lábaim remegtek és azt hittem hogy ott ájulok el.

– Kicsim, mi a baj?! – Szegény Anyára a szívbajt hoztam, de amikor kikapcsolta a zenét és ki nézett az ablakon látta, hogy mi történik ott.
– Még mindig – vette gondos kezei közé az arcomat, aztán egy puszit nyomott a homlokomra.
– Nem hiszem, hogy a legjobb erre kelni egy szombat reggel – nyomott a kezembe egy bögrét, amibe forró tea volt.
Amikor Anyának reggel van, akkor nekem még az éjszaka közepe, tehát ebben is különbözünk.

Fel mentem fel öltözni, de úgy komolyabb tervünk nem volt aznapra, tehát csak a kényelmes otthoni szettnél maradtam, ami egy egyszerű szürke melegítő meg egy fehér pólóból állt.

Gabbie Gonzalez /11:22/: Emmy Drágám gyere el hozzánk úgy kb most! Nagyon fontos mondani valóm vaan!! Jó hír, ne aggódj, csak gyere!! 😍😍
Me /11:23/: Oké, megyek!
Gabbie Gonzalez /11:24/: MÉG NEM INDULTÁL EL?! SIESS MÁR! 😍

Az üzenetet elolvasva sietve indultam el, mert ki nézem Gabbie-ból, hogy olyan elvetemült, hogy számolja a perceket, hogy mikor kéne oda érnem és ha nem akkorra érek oda, megver.
Szinte szaladva szántottam végig a koszos utcákat, és pár pillanaton belül már ott is voltam.

– Ma jönnek haza! Már a városban vannak – sikoltotta Gabbie, mihint kinyitotta előttem az ajtót.
– Jézusom! Mi történt?! – Végig nézett rajtam, mire éna reakcióját látva elnevettem magamat.

– Vihar volt – vontam meg a vállamat, de rájöttem, hogy talán nem kellett volna ezt így elmondanom neki. Hiszen ha nem érti utána fog kérdezni és elég gyerekes ez a sztori.

– És rád borult a ház, vagy mi a jóisten?! – A nagy hüledezése közepette beljebb engedett, ami nem is ártott, hiszen majdnem megfagytam. Nagyon fázós vagyok.
Amikor beléptem a házba szinte pofán vágott a gondolat, hogy ma újra látni fogom őket. Nem is tudom milyen érzéseim voltak a dolog iránt, de nem olyan biztos, hogy teljes mértékben pozitívak.
Újra látni Corbynt, felért egy halálos ítélettel. Nem tudtam, hogy hogy reagáljak amikor meglátom.

Gabbie szokás szerint tökéletesen festett. Hosszú, göndör haja szőkés tincsekben omlott a vállára, az arca pedig egyszerűen csodaszép volt. Napbarnított bőre kilátszott a rövid ujjú pólója alól és a rövidnadrágja alól, amit valószínűleg a bent uralkodó forróság miatt vett magára.
A hirtelen meleg először rosszul esett, de aztán, amikor már megszoktam kezdett kellemessé válni.

– Egy órája írta Jack, hogy leszállt a gépük Los Angeles-ben, tehát ha minden igaz, akkor bármelyik percben itt lehetnek – ölelt meg engem boldogan az addig békésen üldögélő lány.