My love.. /WDW ff./ BEFEJEZETT

Chapter 21 👻

A hetek lassan hónapokká cseperedtek és minden fontos vizsgát, dolgozatot, fellépést letudtunk, sőt még a ballagást is. Természetesen az utóbbi engem nem rázott meg annyira, hiszen nagyjából senkit sem ismertem az évfolyamon, akiket meg ismertem, azokkal minden időnket együtt töltöttük. Voltunk strandon, elmentünk egy közeli tóhoz csak úgy beszélgetni, és Jonah nagyszüleinek a farmjára is kinéztünk néhányszor. 

Nagyon jól telt a június, de sajnos nem elég nyugodtan. Az esküvőnk dátuma július elejére, 4-ére volt kitűzve és a megszervezés elég sok stresszel járt. Hihetetlen érzés volt, hogy Corbyn nem akart kibújni az egész alól, hanem teljes mértékben kivette a részét mindenből. Elment velem tortát kóstolni, és tűrte, hogy csak a negyedik cukrászdában találtam meg a tökéletes tortát. Emiatt a sok költekezés miatt elkezdtem dolgozni egy kávézóban, ő pedig a srácokkal továbbra is koncertekre jártak. Anyáék be akartak segíteni, de mi teljesen önállóan akartuk megcsinálni, mondván, hogy felnőttek vagyunk. Lényegében azok is voltunk már, mert én is betöltöttem a tizennyolcadik életévemet.

Gabbie megszülte az aranyos kislányát, akit végül Lavendernek neveztek el. Bár az elmúlt időkben rettenetesen sokat veszekedtek Jackkel, de mégis látszott rajtuk, hogy szerelmesek egymásba. Ők is tervezgették az összeköltözést, csak nem voltak benne biztosak, hogy jó ötlet, így még csak a levegőben lebegett a gondolat. 

Minden percben közelebb kerültem az esküvőhöz, a mi esküvőnkhöz. Mindennél jobban vártam már, hiszen ez volt az a papír, ami hivatalosan is összeköti az életüket. Viszont néhány nappal a szertartás előtt kezdtek rendszeressé válni a veszekedések Corbynnal. Bár nagy rész úgy végződött, hogy több óráig nem szóltunk egymáshoz, én mégis vártam. Úgy gondoltam, hogy ha végre vége van ennek a egész zűrzavarnak, akkor minden visszatérhet a normál kerékvágásba, vagyis boldogan éltünk volna. Szerettem azt az érzést, amikor Corbyn rám nézett és tudtam, hogy csak velem szeretne lenni és senki mással, ám ezek az esküvő közeledtével egyre ritkábbak lettek. Nem mertem szólni, nem akartam, hogy veszekedés legyen belőle, inkább csak próbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy mentsem a menthetőt. 

Hosszas izgulás, idegeskedés után elérkezett az a nap, ami talán minden lány életében a legfontosabb. Az a nap, ahol minden csak rólad szól, mindenki álma. Gabbie és Tatum könyörgött, hogy hadd ők legyenek a koszorúslányok, így természetesen megengedtem. Gyönyörűek voltak a világoskék ruhájukban, főleg a kicsi Lav, a szintén ilyen színű édes szoknyácskájában. 

– Ne sírj, kicsike, shhh – esett teljes kétségbe Tatum, amikor Gabbie a kezébe nyomta a kicsi lányt és elment a vécére.

– Nézd csak, de szép valaki – rontott be hirtelen Jack, aki végre valahára megbocsátott nekem. Mondjuk abban biztos voltam, hogy nem hozzám jött. 

– Pisil – biccentett Tate a mellékhelyiség felé, mire Jack megértően bólogatni kezdett és elvette az ijedt lánytól a kisbabát. 

– Halljátok – robbant be Daniel, bár kíváncsi lettem volna az arcára, ha épp öltöztem volna. Elmosolyodott, ahogy végignézett rajtam, majd a fejéhez kapott, hogy elmondja ottléte valódi okát. – Van egy tök szép pincércsaj, akire Zach valószínűleg le fog csapni. 

– Na azt nem. Megyek megmondom annak a segg Herronnak, hogy faszt fog becsajozni a legjobb barátnőm esküvőjén – szívta fel magát teljesen Tatum, majd el is indult az ajtó felé, hogy megmondja a magáét a fiúnak. 

– Hohó, Tate, ne olyan nagyon gyorsan – lépett ki Gabbie a ruháját igazgatva, és nagy szemekkel nézett a gyilkos szemű lányra. 

– Emma vacsoráját mindjárt viszont látjátok – nyeltem egy nagyot és akárhányszor a tükörbe néztem, ezt éreztem.