My love.. /WDW ff./ BEFEJEZETT

Chapter 7 👻

A már megszokott morgással indultam le a konyhába, hogy magamba toljak valami táplálékot még indulás előtt.
Lent Anya egy finom sonkás szendvicset tolt élem, aminek épphogy neki kezdtem a fogyasztásának, amikor megjelent Camila. Az amúgy mindig tökéletesen kinéző haja, most kócosan állt össze-vissza, míg hatalmas barna szemei álmosan csillogtak. Az arckifejezése, a testtartása, a haja.. Mind arról árulkodtak, hogy szegény még aludt volna. Bár mondjuk nem értem miért nem tette, de mindegy..

– Jó reggelt, Camila – köszöntünk neki egyszerre Anyával, arcunkon elég hamis mosollyal.

– Kössz – ült le mellém és a telefonja képernyőjét kezdte el bámulni.

–  Kérlek tedd le – szólt Anya viszonylag higgadtan, miközben egy tányért rakott elé.
Furcsa volt Édesanyám viselkedése, hiszen nekem mindig leordítja a fejemet, ha akár az asztalra is teszem, nemhogy használom a telefonomat..

– Nem vagy az Anyám! Foglalkozz a magad dolgával – csattant fel, miközben a tenyerét az asztalhoz csapta.

– Camila – szólalt meg a nappaliból Apa, kicsit sem nyugodt hangnemben.

– Szép napot – kiáltottam a többieknek, akik éppen veszekedtek, majd nyomtam egy puszit Anya arcára és elindultam a buszmegálló felé vezető úton.

A fülembe dübörgő zene teljesen elzárt engem a külvilágtól, de imádtam, hogy csak néztem a mellettem alig kivehető utcákat, miközben ment az egyik kedvenc számom.

– Mizu? – Hát Corbyn is élt még.

– Semmi – feleltem álmosan, aztán a terem felé vettem az irányt.

– Már megint mi a baj? – Miközben utánam futott erősen megragadta a kezemet, így rántott vissza.

– Mi lenne? – A kíváncsiságom tettetve meredtem rá, amit ő csak egy mosollyal jutalmazott.

– Emma White. Esküszöm neked, hogy ki készítesz! – Mosolya az a tipikus, rossz-fiús "le-mosolygom-rólad-a-bugyit" mosoly volt, ami -megmerem kockáztatni-, hogy az esetek sok százalékában működik is nála.

– Corbyn Besson. Esküszöm neked, hogy megütlek, ha nem fogod be a szádat – villantottam egy angyali mosolyt, majd beszambáztam a terembe, egyenesen a helyemre.

Már éppen kezdtem megőrülni az életemnek, amikor hirtelen rá kellett jönnöm, hogy történelem az első óra, ami egyenlő egy kínzással, de gondolom ezt már említettem.

– Mr Besson, Ms White beadta a beadandójukat, tehát már beírtam önnek az ötöst. Valamint szeretném kérni arra, hogy pótolja az elmaradottságait, hiszen nagyon jól tudja, hogy az én órámon nem indok az, hogy nem volt itt – kezdte rögtön Corbyn kiokításával az órát Mr Williams.

Haladtunk tovább az anyaggal és nem volt semmi baj, amíg ki nem csengettek és el nem kezdődött az angol óra.
Na az a tantárgy, ami iránt elég semleges érzelmeim vannak. Nem mondanám, hogy szeretem, de azt sem, hogy nem. Amit kell, megtanulok és a házim is mindig kész, tehát a tanárnak ennyi elég. Vagyis inkább az osztályfőnökömnek, mert hogy az. Jó nagy szívás, mi?!
Mrs Flores nagy sunggal lépkedett a tanári asztal felé. Magassarkú cipője csak úgy kopogott a fából készült padlón. Mrs Flores és a magassarkú olyan szét szakíthatatlan páros, mint a hideg és a tél. A tanárnő egyébként körülbelül derékig erő, hosszú barna haját mindig kontyban, vagy csurkában hordja, okos szemeit pedig egy vastag keretes szemüveg takarja. Szinte mindig hosszú, körülbelül sípcsontig erő szoknyát visel, amihez mikor milyen pólót vesz fel.