My love.. /WDW ff./ BEFEJEZETT

Chapter 19 👻

●Emma szemszöge● 

A szomszédban ugató bolhás kis görcsök szakítottak ki mindkettőnket abból az édes álmunkból. Pedig olyan szép volt, ahogy a tengerparton sétáltunk és a Nap már kezdett eltűnni a horizonton, mikor ő a fülemhez hajolt és lágyan belesúgta, hogy az életénél is jobban szeret. Ebből a tökéletes álomból sosem akartam felébredni, és bár tudtam, hogy szeret, de mégis csábítóbb volt az a végtelen nyugodtság, mint a problémákkal teli életünk. 

Morcosan ültem fel az ágyban és korántsem a dögök ugatása miatt voltam olyan kedvemben, hanem mert vissza kellett térnem a valóságba, ahol megannyi kérdésre várták tőlem a választ. De minden kétségem és dühöm elillant, ahogy Corbyn felé fordítottam a fejemet. Ő is éppen ébredezett, bár sokkalta mérgesebbnek tűnt, mint én. 

Képtelenség volt elhinni, hogy ott feküdt mellettem és néhány nappal azelőtt még a kezemet is megkérte. Jaj lányok, ti is biztosan érezni szeretnétek azt, amit én éreztem akkor! A szívem olyan hevesen dobogott, hogy én azt hittem kiugrik onnan és olyan elképesztő érzés volt a szemeibe nézni, ahogy csak rám figyelt, nem foglalkozott mással és láttam bennük azt az őszinte vágyat..

– Baj van, szívem? – Corbyn szavai egy pillanat alatt visszarántottak a földre és mosolyogva néztem rá. Talán a tökéletes arcában gyönyörködtem, talán csodaszép szemeiben...nos, magam sem tudom, de minden esetre nem sikerült levennem róla a tekintetem. 

– Nincsen – feleltem továbbra is mosolyogva.

– Ma megyek a srácokkal próbálni, mert kicsit vissza akarunk rázódni meg minden ilyesmi. De ha terveid vannak, akkor maradok – nézett rám a válaszom várva, mire én csak biccentettem egyet, hogy értettem. Igazából nem akartam én eldönteni, hogy mit csináljon. Mármint úgy voltam vele, hogy ha elmondja, akkor oké, csináljon amit akarjon. Bár voltak fenntartásaim, de ez tűnt a legjobb ötletnek. 

– Egyébként végül megbeszéltétek azt a farmra látogatós kiruccanást? – A nadrágom felhúzása közben fogalmazódott meg bennem egy kérdés, amire igazából kíváncsi voltam. 

– Még nem, mert Jack azóta is hisztizik – sóhajtott, mire én jól szórakozva elindultam az ajtó felé és lemásztam a lépcsőn. 

Mivel Corbyn ott lépkedett mellettem, ezért egyből a kocsija felé vettem az irányt. Anya már elment akkor dolgozni, Apa pedig haza sem ment akkor este. Igazából ekkor kezdődött el az, hog Apa kezdett egyre és egyre furcsább lenni..

Az iskola ismerős épülete mosolyt csalt az arcomra, de amikor megláttam Penelope önelégült arcát talán egy kicsit dühös lettem. Talán.

– Szia édesem – lépett tárt karokkal Corbyn elé, mire én felvontam a szemöldököm. Kíváncsi voltam, hogy Corbyn hogyan reagál.

– Boccs, Penny, de mennünk kell órára. Majd talán legközelebb, vagy akkor sem – rántott egyet a vállán, aztán kikerülte a lányt és az én kezemet megragadva lépkedett a barátai felé. 

– Jó reggelt – öleltem meg szorosan Gabbie-t, akinek a pocakjában egyre csak növögetett a baba. Gyönyörű kismama volt.

– Hallod, Emma, ezt muszáj elmondanom, mert tegnap ezen fél órán át nevettem. Már Anya az állatorvost is akarta hívni – kezdte egy hatalmas vigyorral az arcán Zach, akinek az oldalán ott álldogált Kay is. Nos, Kay kedves volt meg aranyos és hihetetlenül tehetséges is, de nem tűnt olyan ártatlannak, mint amilyennek mutatta magát. Olyan volt, mintha csak egy álarc lett volna ez a cukiság.

– Tied a szó, Zachary – biccentettem felé, mire ő a neve hallatára megforgatta a szemét. Valamiért nem szerette, ha így hívtuk, de én csakazértis megtettem.