My love.. /WDW ff./ BEFEJEZETT

Chapter 9 👻

Reggel Emma keltett, azzal a mondattal, hogy el fogunk késni a suliból. Pont nem érdekelt, sőt eddig is csak miatta jártam be. Na mindegy. A lényeg, hogy a sulihoz vezetett az utunk.

– Menj csak be, én addig le megyek kaját venni – simogattam meg a hátát, ő pedig csak bólintott egyet és már ment is befelé a fehér ajtón, ami a tanterembe vezetett.

Megvártam, míg leül a helyére, aztán egyből rohantam le a büfébe, hogy magamhoz kapjak némi táplálékot. A büfésnéni, mint mindig, most is nagyon aranyos volt, de nem volt sok időm vele foglalkozni, ugyanis megláttam a barátaimat egy kupacba. Csak Jack meg Gabbie nem volt ott, de hát mit is várunk.. Hm..

– Szia, Bean. Hogy hogy ilyen korán itt vagy? – Tatum meglepődött, irritáló hangja szinte már sértette a fülemet.

– Emma minden áron korán itt akart lenni, én meg mondtam neki, hogy akkor jövök én is és elhozom. Szóval itt vagyok – mutattam magamra jót mulatva a kialakult helyzeten, hiszen mindenkit megleptem és furcsán néztek rám. Bár ők mindig, szóval már annyira fel sem tűnik

– Emma. Hát persze – morogta unottan Tatum, mire felvontam a szemöldököm, pont mint Daniel.

– Gyere, Drágám – húzta el onnan a barátnőjét Jonah, aztán már el is tűntek a láthatárról.

– Ezek a nők – csóválta a fejét az örök szingli a társaságunkba, becses néven Daniel.

– Corbyyyn – hallottam egy ismerős, kétségbeesett hangot nem sokkal magam mellett, tehát egyből arra fordultam.
Emma jött felénk kicsit furcsán. Nem tudtam megmondani, hogy miért volt fura, ahogy ment, egyszerűen az volt.

– Mi a baj?

– Mi van a pulóvered alatt? – Nem bírtam megállni, hogy ne húzzam olyan perverz és öntelt mosolyra az ajkaimat.

– Hát tudod a kockás hasam, az áldott jó szívem – kezdtem el, de hát félbe szakított. Milyen gonosz nőszemély.

– Válaszolj már!

– Egy póló, miért? Ha akarod azt is leveheted rólam – húzogattam a szemöldököm, mire ő csak megforgatta a szemét. Hát nem megy bele a kis játékba. Oké. :(

– Ide tudnád adni? – Kicsit félt a reakciómtól, de megigazította szemén a szemüvegét. Mogyoróbarna szemei, mint mindig, most is gyönyörűek voltak, de szerintem ez nem újdonság. Ő mindig csodaszép.

– Persze, de miért? – Elkezdtem teljesíteni, amit kért és lehámoztam magamról a meleg anyagot.

– Bele akadtam abba a rohadt székbe és kiszakadt a nadrágom, pont a fenekemnél – mutatott az említett része felé, ahol addig a pólóját húzogatta, hogy ne látszódjon.

– Vedd fel. Én szívesen nézném, sőt megnéznélek anélkül is, de másoknak nem adok ilyen lehetőséget – nyomtam a kezébe a ruhadarabot, amit rögtön magára is kapott.

– Köszönöm – vetett rám egy hálás pillantást, aztán kicsit félve ugyan, de nyomott egy puszit az arcomra. Meg se várta, hogy lereagáljam, már szaladt is vissza a terembe.

– Ez meg mi volt? – Daniel a lány után nézett, aki addigra már messze járt. A teremben.

– Csak el kérte a pulóverem – rántottam meg a vállam, mintha egyáltalán nem lenne nagy dolog.

– De miért?

– Beleakadt abba fos székbe, ami bent van a mi termünkbe és kiszakadt a nadrágja – feleltem egyszerűen, hiszen pontosan ezt mondta az imént Emma is.