SzJG - Az Én Történetem (Kezdet)

Szeptember 5., szerda

Reggel sikeresen lenyomtam az ébresztőmet és ráhúztam még fél órát, ennek köszönhetően már fél nyolc volt, mire egyáltalán lementem az alsó szintre! A fene enné meg!
Mondanom sem kell, rekordidő alatt kaptam fel a farmerdzsekimet meg a cipőmet, és szinte futva közelítettem meg az iskolát.
7:57 volt, mire berohantam a portára és felmutattam a belépőkártyámat.
Máday ott állt a Jeanne d'Arc szobor előtt, vonalzójával felém mutatva.
- Kisasszony, ismered az órát?
- I-igen, elnézést kérek, elaludtam...
- Na, persze... - forgatta a szemét. - Irány a terembe!
Felrohantam az osztályba, szerencsére még pont a rajztanár előtt értem oda...
Bevágódtam a padomba és előpakoltam a táskámból a tolltartómat, amikor meghallottam a hátam mögül Bence hangját.
- Kami!
- Igen? - fordultam hátra.
- Igen vagy nem?
- Micsoda?? - értetlenkedtem.
- Csak mondd azt hogy igen, vagy azt hogy nem!
- Hátömm... Igen?
Bence felugrott a padjából és leütötte (wtf???) az addig vigyorgó Levit.
- Látod, Levi? Mondtam, hogy nekem van igazam!
- Jézusom, szegény! - megpróbáltam túlkiabálni az alapzajt, és leguggoltam Levi mellé, aki a földön feküdt és a tarkóját szorította, amin egy erőteljes dudor kezdett nőni.
- Mi a fenét képzelsz, Bence?! - estem neki.
- Jóvanna. Nem akartam ilyen erőset...
Nem vettük észre, de közben belépett a rajztanár is.
- Mi folyik itt? - mennydörögte.
- Bence egy szovjet bányagép kecsességével leütötte Levit. - foglaltam össze röviden és tömören az eseményeket.
Az osztály röhögött, a tanár a fejét fogta.
- Jézusom... Levente fiam, le kellene menned az orvosiba. Valaki kísérje le!
Amikor Levi és Aaron kimentek, a tanár úr bemutatkozott.
Vladár Ervinnek hívják, ő tartja a rajzot, illetve majd később az etikát is. Jófejnek tűnik, rajzból pedig általánosban is jó voltam, szóval ezzel szerintem nem lesz probléma.
A mai rajztémánk a szeptember volt.
Én egy idézetet írtam kalligrafikus írással a lapom közepére, és színes levelekkel kidekoráltam a körülötte lévő részt.
Óra végén be kellett adni a lapokat, Vladár egyesével megmutatta őket nekünk és értékelte a rajzokat.
A legfelső Zsomboré volt, egy gyönyörű fát rajzolt színes levelekkel. Természetesen ötöst kapott rá.
A következő lapon egy iPhone volt (???).
- Major, - olvasta le a lapról a nevet Vladár - lennél kedves megmagyarázni, hogy ez mégis mi a fene akar lenni?
- Hogyne. - bólintott Miki. - Az ott egy telefon.
- Azt én is látom. De hogy kapcsolódik ez a szeptemberhez?!
- Hát úgy, hogy az iPhone 7 szeptember 23-án jött ki.
Az osztály értékelte Miki "kreativitását".
Vladár is.
Egy egyessel.
- Én nem is értem... Pedig olyan élethű... - dohogott magában Miki.
Vladár már a harmadik rajzot mutatta fel.
- Remek alternatíva! - bólogatott Livi rajzára, ami egy manga lányt ábrázolt, aki széttárt karokkal áll, körülötte színes levelekkel. Az övé is ötös lett.
A következő rajznál a tanár meglepettnek tűnt.
- Mi a fene... - motyogta, miközben felmutatta a rajzot... egy manga fiúról, aki széttárt karokkal áll, körülötte színes levelekkel.
Tessék?!
- Hát ez...? - tört ki belőlem a csodálkozás. Nem voltam egyedül.
- Mi vaaaan? - Tomi tágra nyílt szemmel bámulta a lapot.
- Karsai, van köze a rajzodnak Balláéhoz? - Vladár kérdőn nézett Adamre.
- Miért lenne? - vonogatta a vállát a srác.
Vladár túllépett a dolgon, és már Bence "rajzát" próbálta feldolgozni, ami... nos, egy nagy barna-piros-sárga-zöld pacából állt.
- Ez mi? - kerekedett el a tanár szeme.
- Szeptember. - válaszolta Bence magától értetődően.
- Ez hogy kapcsolódik a szeptemberhez?!
Bence már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Vladár megrázta a fejét.
- Áhh, tudod mit? Egyezzünk ki abban, hogy következő órára újrarajzolod, csak ne kezdj el magyarázkodni. Azt nem bírom.
Bence beleegyezett, ez után az én rajzom jött.
- Érdekes megoldás! Kreatív! - bólintott, és ráfirkantotta a hátoldalára az ötöst. Büszkén dőltem hátra.
A többiek rajzai is több-kevesebb sikert arattak - általában kevesebbet :(
Rajz után angol jött, ahol megint nekünk kellett fordítani, így az eléggé lefárasztott :(
Törin még mindig csak az ősembereknél tartunk (Australopithecus for life), de Barka már rögtön beígért következő órára egy röpit :(
Tesi előtt Dorina kiakasztotta Korponayt, úgyhogy megint suliköröket futottunk. :( :(
Kémián már számomra is elkezdődött a szenvedés.
Kezdjük ott, hogy Gondos tanárnő szerint csak akkor lehet fegyelmezetten és eredményesen dolgozni, ha nem úgy ülünk, ahogy szeretnénk - névsor szerint kell kettesével ülnünk!
Mondjuk ez engem nem annyira zavart, ugyanis én így Adam mellé kerültem, de Livinek például Bence mellé kellett ülnie :(

A többi páros:
Levi - Zsombor
Attila - Marci
Miki - Aaron
Tomi - Milán

És ha ez még nem lett volna elég, a tanárnő első óra lévén rögtön bekeményített - már-már mondhatni spártai szigorral (csak kár hogy nem töritanár... akkor még helytálló is lenne a megjegyzés. Höhöhö, de vicces vagyok) belevágott ezekbe az atomszerkezeti izékbe.
Hát én csak pislogtam, hogy ez így wtf. Totál nem értettem az egészet, ráadásul Adam mellettem folyamatosan telefonozott és közölte(!!!), hogy majd lemásolja a jegyzeteimet.
Aha. Az enyémet. Alig tudtam írni valamit, annyira figyeltem.
Kémia után következett az ebédszünet - végre!
A suliboxomba pakoltam be éppen a kémiacuccomat, amikor Livi is odaért.
- Fú, Bence de kiakasztott kémián! - forgatta a szemét.
- Engem az atomszerkezetek. És mit csinált Bence?
- Az a rohadék egész órán valami szocialista mémgyár nevű instagram oldalról beszélt, így még csak véletlenül se tudtam figyelni... - dohogott. - Bezzeg te Adam mellett...
- Hé! - csattantam fel. - Adam is rohadt idegesítő volt! Egész órán valami vízilabdás szart nézett a telefonján és random kérdezgetett, hogy "mi ez a kis izé azon a karikán" meg hogy "mi az hogy vegyértékelektron".
Én se értettem, nem hogy még neki magyarázzam...

Közben leértünk az udvarra.
Szépen sütött a nap, amit a legtöbb diák ki is használt: többen a padokat támadták le, vagy épp pulóvereket terítettek a fűre és oda ültek.
- Na, mit csináljunk? - nézett körbe Livi.
- Nézd! Ott van Zsombor! Menjünk oda hozzá! - mutattam az osztálytársunk felé, aki egy kissé félreesőbb padnál ült és zenét hallgatott.
- Szia. - mosolyogtam rá. - Leülhetünk?
- Persze, gyertek. - levette a fejhallgatóját, amit Livi gyorsan meg is kaparintott...
- Uuu, bluetooth-os. És uuu, JBL! - forgatta.
- Mit hallgattál? - kérdeztem.
- Hát mit hallgattam volna, Maroon 5-ot. - mosolygott.
- Melyik számot?
- A kedvencedet.
- Uuu, a Memories-t?
- Ööö, nem, a Maps-et. Azóta új kedvenced lett?
- Jaa, dehogy, mindkettőt nagyon szeretem, csak akkor még nem szerettem annyira a Memories-t.
- Már nem azért, de az "akkor" az tegnap volt...
- Igen, tudom. Néha egy napon belül is változik az ízlésem.
- Hű... nem tudlak követni... - csóválta a fejét.
Az ebédszünet további részére kettesben maradtunk Livivel, ugyanis Zsombor "erre enni kell" címen lelépett a büfébe. Hogy tényleg kajálni ment-e, vagy csak elege lett, azt mondjuk szerintem nem fogom megtudni, de sebaj...

Ebédszünet után még volt egy irodalom. Kardossal a görög irodalomról beszélgettünk - én nagyon élveztem az órát, meg ahogy láttam, Livi is, de szerintem ezzel egyedül (vagyis ketten) vagyunk. Mindenesetre házi feladatnak kaptuk jövő hét első órájára elolvasni Szophoklész Antigonéját.

Senki nem volt otthon, mikor hazaértem, így elkezdtem törit tanulni. Viszonylag hamar megvoltam vele, úgyhogy utána nekikezdtem az Antigonénak, igaz, nem sokat haladtam vele, de ez is valami.

A szüleim ma kivételesen egyszerre értek haza, úgyhogy kb. 8 körül már együtt is tudtunk vacsizni :)

Vacsi: 5/5 - rántott karfiol zöldséges rizzsel, nyamnyam :) :)
Közösségik: 5/2 - csak pár percre néztem fel instára, de máris szembejött, hogy Dorina kirakott valami borzalmasan picsás képet... Zsombor meg nem írt, pedig megígérte ebédszünetben :(
Levi meg Bence: 5/1 - milyen állat már ez a Bence... És szegény Levi! Délután ráírtam msn-en, azt írta, hazaküldték, meg elmentek orvoshoz, de semmi komoly nincs - szerencsére...
Livi: 5/5* - nagyon aranyos volt - ma is :) ó, most nézem, írt msn-en, megyek is.