SzJG - Az Én Történetem (Kezdet)

Augusztus 31., péntek

Idén kaptam ezt a kis füzetet egy osztálytársamtól szülinapomra. Igazából fogalmam sem volt, mit kezdjek vele, használhattam volna suliban jegyzetfüzetnek, de egyrészt már év vége volt, felesleges lett volna újba kezdeni, másrészt sajnáltam, mert túl szép. :)
Szóval úgy döntöttem, elkezdek naplót írni, főleg, miután anya vagy fél órát beszélt arról, hogy a kamaszoknak milyen jót tesz, ha naplót írnak. Ezt nem igazán értettem, úgyhogy ráhagytam.
De anya most elment az új sulimba az úgy nevezett 0. szülőire, engem pedig itthon hagyott, hogy legalább a ruháimat pakoljam ki a gardróbszekrényembe. De aztán megtaláltam ezt a füzetet, és a földre leülve azonnal elkezdtem írni, mert hát naplót írni mégis csak érdekesebb, mint pakolni :)
Kicsit nehéz felfognom, hogy elköltöztünk,
gyakorlatilag Budapest másik felére! A 16. kerületből a 2.-ba!
Eleinte nagyon izgatott voltam, hogy Budára költözünk, mert hogy az milyen menő, meg minden, de a végére már nagyon elegem lett az egészből. Annyi bútorunk volt, hogy két bútorszállító kisteherautóval kellett elhozni! Csak tudnám, hol voltak ezek a régi házban, mert van néhány, ami még csak nem is ismerős... Na mindegy.
Tulajdonképpen kicsit több, mint fél évvel ezelőttig költözni sem akartunk. Én a szomszédos kerületben jártam suliba, a szüleim viszont Óbudán dolgoztak, így nekik minden reggel át kellett menniük az egész városon.
Én viszont - hiába jártam egy nyolcévfolyamos gimnáziumba, - mindenképp felvételizni szerettem volna. A szüleim pedig ha már lúd, legyen kövér alapon keresni akartak egy olyan sulit, ahova "megéri" átmenni egy egyébként is jó suliból.
Így találták meg a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumot, amit eleinte én magam elleneztem, mert hát mégis csak magángimi, de a szüleim úgy voltak vele, ha már mindenképp sulit akarok váltani, francia tagozatosba menjek (4.-ig első idegen nyelvként angolt tanultam, aztán 5.-től második nyelvként franciát, így jó "gyakorlásnak" fogták fel.). Végül beadtam a Szent Johannába a jelentkezésemet, lesz ami lesz alapon, és mivel szinte max pontos központit írtam, egyértelműen behívtak szóbelire. Azon kicsit elúsztam, mivel egyáltalán nem készültem arra, hogy az egész francia nyelven fog folyni. Hiába lógtam folyamatosan a gimi honlapján, vagy nem írták sehol, vagy brutálisan elkerülte a figyelmemet.
A lényeg, hogy felvettek, és még mindig nem értem, miért jó a szüleimnek, hogy jelentős összegeket kiperkálnak a taníttatásomért, véleményem szerint az érettségiig simán elég közoktatásban tanulni, ha nagyon akarja az ember, inkább utána menjen fizetősbe, a drága őseim annyival elintéztek, hogy ez nem az én dolgom, csak örüljek annak, hogy ilyen elit iskolába járhatok. Hát, ha ők mondják...
Most már pár órával később van, anya hazaért, és, hogy így fogalmazzak, nem volt éppenséggel feldobva attól, hogy pakolás helyett nem csináltam semmit (Szerinte... Egyébként meg naplót írtam.), de hamar túllépett rajta, és azt kezdte lelkesen magyarázni, hogy mi volt a szülőin. De ami engem a legjobban érdekelt, az - természetesen - a gólyatábor volt. Holnap reggel 8-kor indulás a suli elől, és vasárnap délután 6 körül visszaérkezés ugyanoda. A tájékoztató papír szerint a helyszín Tihany.
Ám anya nem éppen úgy gondolta ezt, ahogy én. Ugyanis egyenesen közölte velem, hogy én bizony ki fogom hagyni.
- Te most szivatsz?! - pattantam fel az asztaltól, ahol addig ültem. - A gimnáziumi évek egyik legmeghatározóbb eseménye a gólyatábor! Itt ismerkedem meg a leendő osztálytársaimmal!
- Kamilla!
Jaj. Ez már nem jelent sok jót. Ha Kamillának hív, akkor gáz van.
- Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy itt hagysz minket apáddal a nagy rumli közepén! Úgy gondoltad, hogy majd a szobádat is én rendezem be?! Ráadásul egy kicsit még meg is vagy fázva! Nem mész sehova! - folytatta.
Hát ez fantasztikus.
Persona non grata lettem. Megint.
De mindegy, nem annyira értem rá ezen bedepizni, mert a gólyatáboros papíron kívül azért mást is hozott a suliból. :)
Egy egész csomagot, benne a suli színeiben (fehér és sötétkék) pompázó cuccokkal, rajtuk Szent Johanna Alapítványi Gimnázium-logóval.
Volt benne egy kötött sapka (beanie, vagy hogy hívják), egy szintén kötött sál és 4, a gimi logójával ellátott kitűző.
Aztán volt még egy sötétkék tornazsák, benne egy sötétkék melegítőnadrággal és pulcsival, egy fehér pólóval és egy fehér baseball-sapkával. Természetesen mindegyiken rajta volt a logó. :)
A csomag tartalmazott még néhány sötétkék borítós lefűzőmappát, sötétkék külsejű ceruzákat és tollakat, egy idei tanévre szóló fehér borítójú diáknaptárat és egy passtartót. (Mindegyiken a suli logójával. :) Természetesen.)
És végül az egész mellett, vállfára lógatva, egy lányoknak való egyenünneplő: fehér blúz, sötétkék blézer (logóval!), sötétkék-fehér rakott szoknya és egy sötétkék-fehér selyemkendő (ezen nem volt logó :P).
Én még bőven el voltam foglalva a csomaggal, ám anyát annyira nem kötötte le, már a szakkörök listáját nézegette.
- Nézd csak, Kami, van iskolaújság!
- Úúú, de kiráály! Azt tuti megnézem majd! Mi van még?
- Hát, ami téged érdekelhet... Színjátszó! És van olvasókör is.
- Ezek jól hangzanak, de majd meglátom.
Aztán elolvastam a házirendet, és hű... Elég szigorú, például a ruhára nagyon sok szabály van, de engem nem különösképpen érint a dolog.
Közben apa hazaért, neki is megmutogattam a sulis cuccokat, amiket ugyanakkora - ha nem nagyobb - élvezettel nézegetett, mint én.
Vacsi után beraktuk az ágyamat az ajtó melletti falhoz, a fal "közepéhez", be is rendeztem, úgyhogy most azon üldögélek, de szerintem most még olvasok néhány oldalt a könyvemből, aztán alszom, álmos vagyok.

Napló: 5/5 - viii :)
Új szoba: 5/5 - oké, még nincs berendezve, de már most érzem, hogy nagyon király lesz. :) :) :)
Vacsi: 5/4 - töltött karalábé. Finom volt, csak anya a héten már másodjára csinálta ezt. :(
Szelek tornya: 5/5* - imádom ezt a könyvet!