SzJG - Az Én Történetem (Kezdet)

Szeptember 11., kedd

Ma volt a suli két legnépszerűbb szakkörének, a focinak és a színjátszónak a bemutatója, amitől mindenki nagyon be volt sózva. Bár mi Livivel nem nagyon értettük ezt a nagy felhajtást, az osztálytársaink teljesen bezsongtak.
- Mit gondolsz, közülünk ki fog bejutni? - üvöltött át a termen Attila Adamnek.
- Te biztos nem - röhögött Miki.
- Major, nem tőled kérdeztem - forgatta a szemét Attila.
- Nyugodjatok már le! - nézett fel Adam a telefonjából. - Attila, ki is megy?
- Hát gondolom te, én, Major, meg Tomi.
- Én is mennék - hallottunk egy halkabb hangot.
- Levi? - pördült meg Attila, és meglepetten bámult az említett srácra. - Te?
- Hát... Igen. Miért ne? 9 éve focizom. Csak tavaly abbahagytam, mert nem volt csapat.
- Wow! - kerekedett el Adam szeme. - Hát... akkor hajrá! - közölte zavartan.
- Ez fura volt - jött oda hozzám Livi.
- Hát, az... Na mindegy. Elmegyünk délután megnézni? Tudod, csak úgy véletlenül... - vigyorogtam.
- Naná! - derült fel az arca.

Matekon és föcin semmi extra nem volt. Tesi előtt a B-s lányok elég hangosan beszélgettek az öltözőben, egyszerűen nem tudtunk nem rájuk figyelni.
- Szerintem, csajok, az A-soknak semmi esélyük sincs a focin. - tárgyalta hangosan Dorina.
- Biztos, hogy nem! Márkék azt mondják, tesin is tök bénák. Jó, mondjuk Ádám nem. De a többiek eléggé. Levente meg főleg. Nem is tudom, mit akar ott. - kontrázott Barbi
- Mi is itt vagyunk - szóltam közbe mérgesen.
- És kit érdekel? - mosolygott Dorina. - Remélem, legalább meg se próbáljátok a színjátszót. Egyértelmű, hogy ott mi leszünk a legjobbak.
- Nyugi! - suttogtam Livinek. Láttam rajta, hogy kezd mérges lenni. - Gyere, menjünk inkább ki!
Ebben a csodás hangulatban telt a tesióra is, amit most Korponay vont össze.
Mint kiderült, innentől kezdve keddenként és néha csütörtökönként Szekeres tanár úr, a fiúk tesitanára nem tud órát tartani. Kedden csak délután jön vissza a focira.
A tanárnő persze elemében volt, a lányoknak 6, a fiúknak 8 sulikörrel kellett kezdeni.
 A B-s lányok persze azonnal elsprinteltek mellettünk, mi inkább csak komótosan kocogtunk. A fiúk is kezdtek lekörözni minket.
- Várjatok meg! - hallottam Zsombor hangját mögöttünk.
- Oh, hi boy! - mosolyogtam rá.
- Meghalok, bazdmeg - lihegte, mikor mellénk ért.
- Ahhoz képest elég jól tartod magad - nevetett Livi. Zsombor ezt csak egy gyilkos pillantással jutalmazta.
- Hányadik körnél tarototok? - kérdezte Zsombor.
- A másodiknál. Asszem. Vagy valami ilyesmi - válaszoltam.
- Én a harmadiknál és még nem mentem el mellettetek, szóval ez valszeg nektek is a harmadik.
- Ja, hát jó tudni - mondta Livi.
- Amúgy az épület mellett szerintem nem lát minket Korponay, ott sétálhatnánk - vetettem fel.
- Nem lesz túl feltűnő, hogy későn érünk oda? - csóválta a fejét Livi.
- Nekem tök nyolc, fussál, ha szeretnél, de én nem bírom tovább - tártam szét a karomat és lelassítottam.
Végül mindhárman sétáltunk addig, amíg Korponay nem látott minket, és csak akkor kezdtünk el futni, amikor befordultunk az épület mellett. Biztos tudja a tanárnő, hogy átvágjuk, de legalább még nem szólt érte :D

Órák után mi is átmentünk a tesiterembe, és felültünk a lelátóra, hogy megnézzük a focit.
Az elballagott 6 tizenkettedikes helyére nagyon sokan pályáztak, összesen 13-an, ha jól számoltam. Ebből 9-en voltak kilencedikesek, a többiek felsőbb osztályokból kerültek ki, gondolom, akik az elmúlt években csak szerettek volna bejutni.
A mi osztálytársaink egész jól játszottak, sajnos a B-sek is. Adam, Miki és - legnagyobb meglepetésünkre - Levi egyértelműen uralta a játékot, Attila és Tomi nem volt annyira a topon, ahogy a felsőbb évesek sem. Alig telt el 20 perc, megjelentek a lelátón a B-s lányok.
- Na mi van, kivágtak titeket színjátszóról? - nem tudtam megállni, hogy ne szóljak be.
- Csak szeretnéd - forgatta a szemét Barbi.
- Ha tudni akarod, mindhármunkat megdicsért a könyvtárosnő, hogy nagyon jók voltunk, és természetesen feliratkoztunk - szólt Noémi.
- Hát, nem akartam tudni, mindenesetre gratulálok - válaszoltam, le sem véve a szememet a focizókról.
- De szarul játszanak az A-sok! - jegyezte meg jó hangosan Barbi.
- Kivéve persze Adamet - mondta Dorina olyan álmodozó hangon, hogy arra már Livi és én is felkaptuk a fejünket. Ezt persze ők is észrevették és nem hagyták szó nélkül.
- Most mi van? - nézett ránk Dorina. - El lehet menni, ha nem tetszik.
- Jó, szia! - vágta rá Livi, majd felpattant és kirohant.
- Livi, várj! - kiabáltam utána. Elég csúnyán néztek rám a lelátón ülők, de akkor kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy azzal foglalkozzak.
Az udvaron értem utol Livit.
- Jól vagy? - kérdeztem, habár tök nyilvánvaló volt, hogy nincs.
- Úgy nézek ki, mint aki jól van? - csattant fel, de aztán rögtön nyugodtabb lett a hangja. - Ajj, bocsi. Nagyon felhúzott az a kis picsa.
- Azt látom.
- De érted, tök nyilvánvaló, hogy bejön neki Adam. Még csak meg sem próbálja tagadni. Érted, én itt fosok, rá se merek nézni, ő meg még jó, hogy nem megy oda hozzá és smárolja le egyenesen...
- Figyelj, sajnálom... Nem tudnánk kitalálni valamit?
- Mit? Nem vághatjuk fejbe egy téglával.
- Nem, valóban nem. Habár szívesen megtenném, nem fogom - hangsúlyoztam. - De majd kitalálunk valamit, jó?
- Jó. Köszi - mondta kedvetlenül. 
Közben kiértünk a portához.
- Hazafele mész? - kérdeztem.
- Edzésre - rázta a fejét.
- Háát jóó. Majd írsz ha hazaértél?
- Persze - mosolygott. - És Kami!
- Igen?
- TÉNYLEG köszi!
- Tényleg szívesen - mosolyogtam.

Azt hiszem, van egy barátnőm.

Livi: 5/5* - :) <3
B-s lányok: 5/1 - bekaphatják.
Foci: 5/3 - nem volt túl élvezhető... viszont este ráírtam Levire, aki mondta, hogy a mi osztályunkból Adam és ő jutottak be, Miki cserének. Megyek, megírom Livinek, biztos örülni fog neki. Vagyis Adamnek. :)