Különös változás ˢᵘᵍᵃ [✓]

»02. rész«

Sietős tempóban mentem egészen hazáig, majd csendben léptem be az ajtón.

-Chaeyoung? – lépett az előszobába anya. – Mégis hol voltál?

-Miért nem alszol? – kérdeztem, miközben levettem a cipőmet.

-Ezt én is kérdezhetném. – tette keresztbe a kezeit. – Kivele.

-Csak... Hazavittem Seyeont. – közöltem sóhajtva.

-Már megint történt valami? – kérdezte halkan.

-Mint mindig, mióta... Velük van. – mondtam.

Felakasztottam a dzsekimet a fogasra, majd anyuval a konyhába mentünk. Töltöttem magamnak egy pohár innivalót, miközben anya Seyeonról beszélt.

-Nem is ismerek rá. – közölte.

-Majd észbe kap. – mondtam, majd kiittam a pohár tartalmát.

-Remélem. Ugye, te nem leszel ilyen?

-Inkább kihagyom. Kell valaki, aki vigyáz rá.

-Jó barátnője vagy. Biztosan tudja ezt ő is.

-Lehet, hogy tudja. Viszont szerintem elég unalmas lehetek neki. Régen mindig együtt lógtunk. Most már nem köti le az, ami akkor... Már jobban érdekli az éjszakai élet, na meg a buli. De lefekszem. Már fáradt vagyok. – közöltem.

-Aludj jól Kicsim. – mondta, majd elköszöntem tőle és felmentem a szobámba.

Visszabújtam a pizsomámba, felkapcsoltam az éjjeli lámpát megint, majd a laptopomat az íróasztalra tettem.

Ennyit a mai programomról.
Na majd holnap...

Eszembe jutott a nyaklánc amit az idős hölgy adott, majd kiszedtem a nadrágom zsebéből. Egy darabig csak nézegettem, majd letettem az ablakpárkányomra. Sóhajtva néztem ki az ablakomon, amin a felhúzott redőny miatt tökéletesen láttam a milliónyi csillagot az égen.

Kívánság... Ez hülyeség még mindig.
Olyan, mint a hullócsillag. Az se váltja valóra az ember álmát, akár kisebb kívánságát. Ez a nyaklánc, meg kevesebbet ér még egy kis csillagnál is.
Viszont szép darab az egyszer biztos.

Sóhajtva léptem el az ablaktól, majd telefonomat a kezembe vettem és felnéztem közösségire. Elképedve néztem végig Yuna friss képeit, amiken a buliban pózol, majd unottan tekertem lejjebb, miközben leültem az ágyamra.

Miért jó ez így neked Sey?
Miért hagyod, hogy átformáljanak?
Avatkozzak bele?
Mondjam meg neked a véleményem?
Mi van, ha annyira védenéd őket, hogy megszakítanád ez miatt velem a kapcsolatot?

Lezártam a telefonom, majd újra a nyaklánc felé néztem. Felkeltem az ágyról, aztán az ablakhoz léptem. Kezembe vettem az ékszert, majd elmosolyodtam.

Ez őrültség...
Én tényleg meghibbantam...

-Egy kívánság... Tessék: Seyeon vegye észre, hogy mi folyik körülötte. Vegye észre, hogy csak rossz hatással van rá a kis társasága. – mondtam, ki majd letettem a nyakláncot.

Megfogtam újra a telefonom, majd megláttam, hogy kereken éjfélt ütött az óra.

Na tessék. Ez kettő az egyben nem?
Kár, hogy ezzel nem értem el semmit.
De egy próbát megért.