Különös változás ˢᵘᵍᵃ [✓]

»10. rész«

*Yiren szemszöge*

Az iszonyatosan hangos ébresztő keltett fel a legszebb álmaimból. Morogva és csukott szemekkel kezdtem el tapogatózni a telefonomért, de nem akadt a kezembe.

Ki állított be ébresztőt egyáltalán?

Mivel nem találtam a telefont és kedvem sem volt felkelni miatta, így csukott szemekkel vártam, hogy Yoongi megtegye az ébresztő kinyomását helyettem. Ám ez nem történt meg.

Nem igaz, hogy nem hallja...

A takarómat egészen a fejemig felhúztam, majd összekuporodva hallgattam az ébresztő hangját.

Hirtelen az ajtó nyitódására figyeltem fel, majd megszűnt az idegesítő ébresztőnek a hangja.

-Chaeyoung. Nem zavar, hogy itt megy már egy ideje az ébresztőd? - hallottam meg egy idegen női hangot.

Chae.. Chaeyoung?

-Yoongi... Ki az a Chaeyoung? Te beengedtél ide valakit? - kérdeztem morogva, de válasz helyett egy nevetést hallottam.

-Yoongira még várnod kell drágám. - közölte.

Idegesen szedtem le magamról a takarót, majd szemeimet kinyitottam most először. Az ismeretlen szobát figyelve még a szám is tátva maradt.

-Mi.. Mi ez a hely? - kérdeztem halkan.

-A szobád? - kérdezte mosolyogva a nő.

Kikaptam a telefont a nő kezéből, majd bekapcsoltam a kijelzőjét.

Még csak nyolc óra?
De... Egyáltalán... Mégis mi folyik itt?

-Yoongi. - kiáltottam a nevét, majd kipattantam az ágyból.

Itt kell lennie neki is...

-Kicsim... Minden rendben? - kérdezte aggódva a nő.

-Azt se tudom ki maga. Se azt, hogy hol vagyok. Hol van a barátom? Hol van Yoongi? - kérdeztem idegesen.

-Chaeyoung nem tudom mi bajod, de ezt fejezd be. Megrémítesz. - közölte.

-Yiren vagyok nem Chaeyoung. De tudja mit? Most ez nem számít. Annyit áruljon el hol vagyok. - kiáltottam rá.

-B-Busanban. Tudod mit? Én... Kimegyek. Kicsit feküdj vissza... - közölte, majd távozott a szobából.

Busanban?
Hogy mi?
Engem... Elraboltak?

Sietősen mentem ki a szobából, majd egy kisebb folyosóra értem. Szemben megpillantottam egy nyitott ajtót, ami egyenesen a fürdőszobába vezetett. Balra viszont lépcső helyezkedett el, ami valószínűleg a földszintre vezetett. Egyből megindultam az irányába, majd amint leértem a lépcsőn elkezdtem járkálni egyik helyiségből a másikba. Egész végig Yoongit kerestem, de ő nem volt sehol. Idegesen álltam meg a nappaliban, majd lassan megfordultam és egy tükörrel találtam szembe magam. Amint megláttam az ismeretlen tükörképemet egy hatalmas sikoly hagyta el a számat.

-Ilyen nincs... Mi a fene folyik itt? - kérdeztem ordítva.

-Chaeyoung. Mi a baj? - lépett be a nő a nappaliba ijedt tekintettel.

-Ki... Ki maga? De most komolyan. És én... Ki lettem? - kérdeztem.

-Na ide figyelj kislányom. Ha ezt nem fejezed be most azonnal... - kezdte el, majd lesápadtam.