Különös változás ˢᵘᵍᵃ [✓]

»14. rész«

Pizsomában indultam le Yoongival az ebédlőbe, majd leültem az asztalhoz a többiek közé.

-Felkeltél tubica? – kérdezte nevetve Jimin.

Értetlenül néztem rá, majd Namjoon mosolyogni kezdett.

-Hagyjad már a kis gerle párunk egyik madárkáját. – mondta mosolyogva.

-Jaj... – ráztam a fejem mosolyogva.

Elkezdtük enni a reggelit, majd megcsörrent Yoongi telefonja. Hirtelen felpattant, aztán már fel is vette.

-Helló. – köszönt Yoongi a hívásban lévőnek, majd felsietett az emeletre.

-Hűha. Ez jó titkosnak tűnik. – nevettem fel.

A többiek hirtelen lefagytak, én pedig kérdőn néztem rájuk.

-Öhm... Mond csak Yiren. Szeretnél áthívni valakit? – kérdezte hirtelen Namjoon.

-Mi? – kérdeztem értetlenül.

-Legyen ez az én ajándékom. Nevezz meg egy személyt. Egy barátnődet akár. Csak ne Sorát. – nevetett fel kínosan.

-Ezt nem értem...

-Yiren... Ez az én születésnapi ajándékom. Tudom, hogy nem nagy szám. De ide nem hozhatsz ám sok mindenkit ugye. Van esetleg olyan ismerősöd, akit régen láttál? Lehet családtag is. Elérhetetlen személy. Én elérhetővé teszem.

-Mert ugye Yiren... Ma van a születésnapod. – nézett rám Jimin.

-Jaj, hát igen. Aha. Bocsi. Most keltem fel és nem fog az agyam. – nevettem fel kínosan.

-Egy születésnap sem maradhat el barátok nélkül nem igaz? – kérdezte mosolyogva Namjoon.

-Hm... Bárkit mondhatok? – kérdeztem.

-Persze.

-És... Ha a személy... Busanban van? – kérdeztem halkan.

-Megoldom. – közölte.

-Tényleg? Szuper. – mosolyodtam el. – Felhívhatom előtte?

-Csak nyugodtan. – mondta Namjoon, majd felpattantam.

Yoongi időközben visszatért, majd sóhajtva ült le a székre.

-Mi a baj? – kérdeztem tőle.

-Semmi... – morogta. – Felmennél kicsit a szobába? – kérdezte.

-Persze. Pont oda indultam úgy is.

Sietve mentem fel a legfelső emeletre, majd gyorsan a szobánkba mentem.

Vajon mi történhetett?

Telefonomat a kezembe vettem, majd gondolkozni kezdtem.

Hogy hozzam ide Seyeont?
Talán tudna segíteni ő is...
Egyáltalán, hogy közöljem vele, hogy testet cseréltem Yoongi barátnőjével...
Huha...ez nehéz lesz.

Elkezdtem írni a telefonba Seyeon számát, majd rányomtam a zöld felületre, ami a hívást kezdeményezte.
Sokáig csörgött, de végül felvette.

-Igen, tessék? – szólt bele sóhajtva.

-Szia Seyeon. Chaeyoung vagyok... – mondtam, majd bontotta a hívást.

Ez most mi volt?

Gyorsan visszahívtam, de kinyomta. Addig-addig csörgettem, míg végül beadta a derekát.