Különös változás ˢᵘᵍᵃ [✓]

»18. rész«

-De jó. – csillantak fel Seyeon szemei. – Yoongi, te nem akarod megkérni Yirent? – kérdezte.

-Seyeon. – szóltam rá.

-De. Hozom a gyűrűt. Én szerzek neked Yiren. – nevetett fel Yoongi.

-Nem kell köszi. – mondtam halkan elvörösödve.

-Igaz. Még túl fiatal vagy. – mondta Seyeon.

-Mert te nem? – kérdeztem nevetve.

-Hát... De. – nevetett.

-Na lányok mehetünk? – kérdezte Yoongi.

-Nem. Ha esküvőre megyünk akkor... Még 10 percet kérek. – közölte Seyeon, majd elkezdett az emelet felé húzni.

-Ne már. – mondta Taehyung.

Seyeon rákérdezett a fürdőszobára, majd rámutattam az ajtóra. Kezemet fogva húzott be oda, majd smink után keresgélt.

-Jaj ne... Nem bírom. Tudod jól. – közöltem.

-Nem érdekel. – vágta hozzám.

Ja, bocs...

Amint megtalálta elkezdett gondolkozni, majd mosolyogva közelített felém. Nem akartam húzni az időt, mert féltem, hogy elkésünk, így hagytam, hogy rám kenjen mindent ami jól esett neki.

Utáltam a sminket
Sminkelni abszolút nem is tudtam.
De igazából ez nem zavart. Én örültem neki, hogy ilyen vagyok.

Amint kész lett a tükör felé néztem, majd elmosolyodtam.

-Szép lett. De leszedném akkor is.

-Meg ne próbáld. – mondta, majd neki látott a sajátjának.

Amint kész lett kért egy fésűt, majd egy hajgöndörítőt.

-Seyeon... Nem fogunk beleférni a 10 percbe. - közöltem, de mégis keresni kezdtem, majd a kezébe nyomtam.

Bedugta a konnektorba és várta, hogy felmelegedjen a vas.

-Őő... Nyugi. Oda fogunk érni. – mondta, majd pár perc múlva a haját kezdte el csinálni. – Előbb is szólhattak volna. Egyáltalán én mehetek?

-Biztosan. – közöltem.

-Akkor jó. – mondta, majd folytatta a haja göndörítését.

Amint megvoltunk kihúzta, majd majd letette olyan helyre, ahol nyugodtan ki tudott hűlni.

-Na gyere már.

-Milyen hamar felmelegedett. Ez milyen fajta? – kérdezte.

-Hát honnan tudjam? – kérdeztem, majd sietve mentünk le a földszintre, ahol a többiek már készenlétben álltak.

-Na végre. – sóhajtott Namjoon.

Gyorsan kerestünk két megfelelő alkalmi cipőt, majd Seyeon megkönnyebbülten sóhajtott, mikor meglátta, hogy Yiren ugyanolyan számú cipőkkel rendelkezik, ami neki is jó.

-Van fél óránk oda érni. – mondta Jin. – Befelé a kocsiba. Meg van minden ugye?

Mindenkitől elhangzott egy igen, majd sietve mentünk a kocsi irányába. Mindenki beült hátra a nagy járműbe, mivel ismét sofőr lett hívatva, így nem kellett egyik fiúnak sem vezetnie.