1. rész

90 9 3
                                    

Első rész:

-Ezt nem hiszem el!-gondoltam magamban, amikor beléptem a Török Ignác Gimnázium 9.A osztályába. Épp hátat fordított nekem, és egy szőke lánnyal flörtölt a világ legnagyobb bunkója. És hogy ezt honnan tudom? Sajnos ismerem, általánosban 5.-ig egy osztályba jártunk. Utána -hála az égnek- elköltöztünk Szadára. Innentől lett normális életem, és egy többé-kevésbé normális osztályom. Ott ült a padon az az ember, akitől legszívesebben kidobnám a taccsot. Szerencsémre, vagy pont, hogy szerencsétlenségemre nem vett észre. Tudtam, hogy amint elmegyek mellette vagy mögötte, észrevesz. De mivel más is volt az osztályban, nem állhattam az ajtóban, mert elállom az utat a többiek elől. Így hát megpróbáltam láthatatlanul elmenni egy üres padig, és leülni. Ekkor valaki megszólalt a hátam mögött.

-Ó, hogy téged is ide evett a fene.

A francba! Megfordultam, és mosolyt erőltettem az arcomra.

-Ádám! De rég láttalak! Hiányoztál. Ja! Nem, bocs mégsem!

-Tudod, miután elmentél sokat gondolkoztam azon, hogy hogy lehetsz ekkora ribanc, de sehogy nem jöttem rá.

-Hízelgő, hogy rajtam törted az agyad, nekem eszembe se jutottál.-Lehervadt a vigyor az arcáról-Na, mi van? Erre nem tudsz mit mondani?

-Anyád!- Elröhögtem magam, majd megszólaltam.

-Kösz jól van, dolgozik.-Erre csak a szemét forgatta, majd ismét megszólalt.

-Remélem nem gond, ha most mással foglalkoznék. Tudod, vannak érdekesebb emberek is nálad.-És ezzel oda is fordult a szőke csajhoz.-Hol is tartottunk?-Au! Ez fájt. Gondoltam magamban, majd folytattam utamat a helyemig. Leültem, bedugtam a fülembe a fülhallgatót, és kiválasztottam egy hangulatomhoz illő zenét. Lejátszódtak elöttem a múltban történtek.

«-Hé, tesó! Neked tényleg tetszik Lia?

-Dehogy is, te hülye vagy? Undorodom tőle!-itt hányást színlelt»

Pedig elötte egy nappal majdnem megcsókolt. Én meg naívan belezúgtam. Chh! Életem legnagyobb hibáját követtem el, és összetörte a szívem. A szőke herceg fehér lovon, hatalmas egóval és sötétséggel a szíve mélyén. Hű, de költőien fogalmaztam. Könnyek égették a szemem, de nem sírtam. Attól, hogy mindenki látja, valami bajom van, nem lesz jobb. Ekkor egy vörös hajú szeplős lány ült le mellém.

-Szia! Amanda vagyok. Remélem ez a hely nem foglalt. -elmosolyodtam.

-Szia! Lia vagyok és nem, nem foglalt ez a hely, nyugodtan leülhetsz.

-Szuper.

És elkezdett beszélni. Be nem állt a szája. Én pedig hallgattam. Néha felnéztem, hogy megnézzem mit csinálnak a többiek, de mindenki beszélgetett. És Amanda még mindig mondta. Aztán bejött az ofőnk. Felírta a nevét a táblára, majd végignézett rajtunk.

-Nálam senki nem ülhet barát mellett, úgyhogy mindenki feláll! Névsor szerint haladunk.- Ez nem ér, még el sem kezdődött az év.

-Bernáth Tibor, Bíbor András

-Bencze Noémi, Deme Panka

-Göndör Zsolt, Nádor Kinga

-Némteh Kornélia-annyira szorítottam az asztalt, hogy elfehéredtek az ujjaim. Ilyenkor nem szabad imádkozni, hogy csak ne őt, csak ne őt, mert a végén úgy is őt kapod.-, Király Ádám -Ó, b+, ilyen nincs! A maradék két ember Amanda és egy másik lány. Felvette a táskáját, és hátrakullogott mellém.

-Csá ismét, partner!- szólt gúnyosan.

-Csá!- mondtam, majd elkezdtem a füzetembe írni, hogy ne kelljen rá néznem. Ismét visszatértek a múltban történtek.- A francba, ez nem igaz- gondoltam, majd elkezdtem figyelni a tanárra

Sziasztok! Itt is lenne az első rész, remélem tetszik😉❤️

a várva várt váratlanWhere stories live. Discover now