a várva várt váratlan

4. rész

Hatalmas mosollyal tértem vissza az osztályba. Amikor beléptem a terembe, mindenki gratulált a manőveremhez, és tapsolt/fütyült hozzá.
-Szép volt Lia!
-Jól csináltad!
-Ez merész volt!
-Gratula!
Ilyen, és ehhez hasonló mondatokat kaptam minden felől. Abban a pillanatban, ahogy leültem a helyemre, Am ugrott mellém.
-Csajsziiiii! Ez oltári volt! Az instán csak pörögnek a megosztások és a like-ok.
-Hű! Nem gondoltam, hogy ez lesz.- röhögtem el magam.
-Szerintem senki. Jaj, úgy látnám most Kinga arcát!
-Ó, ne is mondd! Biztos lesírta már a sminkjét. Bár annyi van rajta, sajnálom szegényt, hogy minden nap 3 órán át kell mosnia az arcáról.
-Hát, igen.
-Németh Kornélia! Kérem, fáradjon az igazgatói irodába!
-Hujajjjajj! Most aztán bajban vagy...Lia-mondta gúnyosan Ádám.
-Csak fogd be, kérlek!
Az alatt a 2 perc alatt, amíg felértem az igazgatóiba, lepörgött előttem az életem. Görcsbe rándult a gyomrom. Nagyon féltem, hogy mi lesz. Nem hiszem, hogy kirúgnának csak azért, mert "véletlenül" rácsaptam Kingára az ajtót. Amikor felértem, bekopogtam a hatalmas barna faajtó előtt.
-Jöjjön csak!
-Jó napot kívánok Igazgatónő!
-Jó napot Kornélia! Azért hivattuk be, mert láttuk a videót, amin rácsapja Kingára a wc ajtaját. (Még mindig nem szoktam meg, hogy a gimiben mindenki magáz)
-Ez az egész véletlen volt, nem láttam hogy Kinga ott van, én pedig dühös voltam, mert...-találj ki valami kifogást, gyerünk Korn-...mert össze vizeztem a nadrágomat, így olyan volt, mintha nem értem volna ki a wcre..ha tetszik érteni, mire gondolok.
-Persze, értem, így már világos.Azért legközelebb tessék megnézni, hogy vannak e az ajtó előtt!
-Mindenképpen így lesz!
-Remélem is! Most pedig menjen órára!
-Rendben! Viszontlátásra!- óvatosan kimentem az ajtón, megeresztettem egy mosolyt az igazgatónő felé, becsuktam az ajtót, majd lerohantam a terembe, úgy, mintha attól félnék, hogy megint vissza hívnak.
-Na, mi volt?- támadott le rögtön legjobb barátnőm.
-Elmondták hogy legközelebb nézzem meg vannak e az ajtó előtt.
-XD! Hát legközelebb tegyél így!-röhögte el magát
-Jól van, jól van-röhögtem én is-Ez most hányadik óra is volt?
-Azt hiszem, most a 6. jön.
-És mi is az utolsó?
-Jaj Korn! Mi vagyok én, órarend?- elővette az órarendjét, majd hangosan felnyögött.
-Mi az?
-Matek.
-Neeeeee! Komoly?
-Igen!
-Basszus!
-Várj! Ma nem dogát írunk?- elkerekedett a szemem
-Mi van?-ordítottam el magam, mire csend lett az osztályban-Srácok! Ti mit tudtok a mai dogáról?
-Ma dogát írunk?
-Miből írunk dogát?
-Milyen óra jön?
-Egyeltalán milyen nap van?-kérdezte ez utóbbit Tibi, aki eddig a padon fekve aludt. Össze néztünk Ammel.
-Baszki!-mondtuk egyszerre