a várva várt váratlan

11. rész

- Mi? - motyogtam, de ekkorra már csak magamnak. Az nem lehet, hogy...ahj! Miért nehezíti meg ennyire a dolgom? Utálom! Vagyis...csak próbálom utálni. És az a mosoly..na jó! Ezt pont ezért csinálta. Hogy napokig ezen rágódjak.
- Ádám elment? - váratlanul érintett a hang, úgyhogy megugrottam tőle.
- Igen, elment. - bólintottam az igazgatónak - mivel kicsöngettek, azt hitte, hogy el lehet menni. Én inkább maradtam.
- Mostmár maga is mehet Kornélia!
- Rendben! Viszont látásra!
- Viszont látásra! - becsuktam az ajtót, és elindultam a teremhez. Ez után az óra után ketté oszlott a társaság, mivel a péntek a "gyenge" nap. Ilyenkor van infó, technika, tesi, és egy matek, ami nem pont gyenge tantárgynak számít, de ma nem volt a tanárnő. Így nem láttam Ádámot, nem is beszéltünk, meg semmi ilyesmi. Amandával sem tudtam beszélni, mert csak tesink volt együtt, ahol nem volt alkalmunk. Az ebéd szünetben kimentünk az udvarra, és ott ettük meg a kajánkat.
- Ma ráérsz? - kérdezte Am
- Igen, ma nincs semmi.
- Szuper, akkor átmehetünk hozzád, vagy hozzám, vagy ilyesmi.
- Igen. Akkor menjünk hozzánk.
- Nyugi, már csak egy matekot kell kibírnod.
- Ahol mellette ülök.
- Nem kell feltétlen hozzá szólnod. Mi se szoktunk beszélgetni Lucával. Meg ma amúgy sem lesz a tanárnő.
- Mi? Ezt honnan veszed?
- Ma infó közben befutott hozzánk az Ofőnk, és megkérdezte a tanár urat, hogy tud e helyettesíteni. Sajnos neki órája lesz, de bízzunk benne, hogy olyat kapunk, aki nem tud matekozni. Ha megengedi a szabad foglalkozást, hátra ülsz mellém, és nem foglalkozol Ádámmal. Ha nem ülhetsz, bedugod a füledbe a zenét, és nem figyelsz rá. Oké?
- Oké! És ha hozzám szól?
- Korn! Nem ilyen szörnyű a helyzet. Csak annyit mondott neked, hogy hiányoztál. Amúgy fura is volt, amikor bejött a terembe. Tisztára vigyorgott, meg lepacsizott a fiúkkal.
- Hah!
- Nyugi vaan! - csengettek. - Na, gyere, menjünk be.
Bementünk a terembe, ahol a helyettesítő tanár már bent volt. A fizika tanárunk jött helyettesíteni. Mindenki elkezdett éljenezni. Ő az egyetlen tanár, akit bá'zhatunk . Ő pedig tegez minket. És az egyik legjobb tanár a suliban. Majdnem biztosak voltunk benne, hogy nem kell matekoznunk.
- Csaba bá! Ugye nem kell matekozni? - kérdezte meg Luca a biztonság kedvéért.
- Nem. Mindenki csendben elfoglalja magát. - Amanda feltette a kezét. - A helyén. - nézett rá a tanár úr, mire Am le is tette. Csalódottan hátra néztem, majd megfogadva a tanácsát, elővettem a fülhallgatóm. Észre vettem, hogy valaki néz.
- Mi az? - kérdeztem Ádámtól
- Mi? Ja! Semmi. Zenét hallgatsz?
- Igen.
- Mit? - értetlenül néztem rá, majd amikor rájöttem, mit szeretne, elmosolyodtam
- Jól van, ki vele. Mit szeretnél?- ő is elmosolyodott
- Az mindegy. Csak ne veszekedjünk.
- Oké. Majdnem kimaradt 3 év. Mit csináltál ez alatt? A csajok fűzésén kívül?
- Hé! Nem vagyok én olyan csajozós, mint..nem tudom. Alig jártam valakivel. Ez csak a látszat, az igazi énemet már láttad. Na mindegy. Szóval úsztam, bringáztam, fotóztam..ilyesmi. Te?
- Hát..én is fotóztam. És elkezdtem írni. Azt hallottam, hogy van a suliban újság, és hogy lehet rá jelentkezni az 1. hónap végén. Még van két hetem felkészülni, úgyhogy lehet megpróbálom..
- Hű, ez tök jó! Drukkolok! - mosolygott rám. Pár percig egymás szemébe néztünk, majd ő szakította meg a szem kontaktust. - Oké, játszunk olyat, hogy felteszek egy kérdést, te pedig válaszolsz. Mit szólsz?
- Válaszolok, ha tudok.
- Oké. Kedvenc állat?
- Hm. Mindig is szerettem volna egy dalmatát. De ha vad állat, akkor a cápák.
- A cápák?
- Bizony.
- Wow.
- Neked?
- Hát, én csak ilyen unalmas hüllő barát vagyok. Bármi ami hüllő, jöhet.
- A hüllőket én is bírom. Következő?
- Milyen zenéket szeretsz?
- Hát ez változó. Most one directiont hallgattam volna, ha nem kezdesz el beszélni. De sok előadótól hallgattam màr sok féle számot. Te?
- RHCP
- Mármint.. Red Hot Chili Peppers?
-Aha.
-Hű, tök jó. Pár hónapja hallgattam tőlük egy számot.
- Melyiket?
- A The Zephry Songot.
- Azt én is bírom. - mondta, mire elmosolyodtam
-Jó szám. Igazából egy könyv alapján hallgattam meg, és egészen tetszett.
- Ez az egyik kedvencem.
-Tényleg? De jó!
- Következő kérdés: Tetszik neked valaki? - egy ideig bambultam, majd amikor rájöttem, hogy ezt most nem álmodom, dühösen oda szóltam
- Kösz a beszélgetést. Majd máskor folytatjuk. - mondtam, majd a csengő hallatán megfogtam a táskám, és kimentem a teremből. A kapuban bevártan Amandát, majd elkezdtem mesélni.