a várva várt váratlan

15.rész

-Hogy lehetek ilyen idióta? Nem hiszem el! Most biztos utál!
-Lia! Nyugi! Attól hogy azt mondtad neki, hogy nem állsz készen, nem fog megutálni.
-Miből gondolod?
-Mert látszik rajta, hogy most tényleg nem csak játszott veled.
-Az lehet, de én igen!
-Na jó mostmár Németh Kornélnia! Felkelsz a földről, és össze szeded magad! Már 3 nap eltelt, lépj túl rajta. Bakiztál, ő is, ennyi. Vissza mész a suliba, és elmondod neki, hogy egy hülye voltál, és hogy te is szereted, majd összejöttök, és happy end.
-Miből gondolod, hogy ez ilyen egyszerű lesz, Am?
-Így kell lennie.- hát igen. Egy hülye voltam. Az óta a bizonyos csók óta eltelt 3 nap. Én sírtam, sokat. Ádám nem írt, nem hívott, és nem is jött át. Mondjuk miért is jönne? Elég világos voltam azzal a "nem állok készen" mondattal. Francba! Miért vagyok ilyen? Hiszen...szeretem.- jól van, megcsinálom. Holnap a suliban beszélek vele.
-Okés. Már ha jön.
-Mi?-kérdeztem homlokráncolva
-Ő sem jött suliba. Gondolom megviselte az egóját, hogy visszautasítottad.
-Hát ez...meglepett. Nem hittem, hogy..ennyire szarul esett volna neki?
-Úgy tűnik. Nekem most mennem kell. Akkor holnap?
-Persze. Szia!
-Szia!
                              Másnap

-Lia! De jó hogy itt vagy!
-Hello! Ideje volt.-mosolyogtam Am-re
-Hát igen. Apropó! Ne nézz hátra, dee..
-Jaj ne! Megjött?
-Igen. És ide tart.
-Basszus-suttogtam
-Sziasztok lányok! Lia..beszélhetnénk?-kérdezte zavartan
-Szia Ádám! Persze, jövök.-mondtam, majd riadtan ránéztem Am-re.
-Nem lesz semmi gond-tátogta felém. Remélem igaza van.
-Szóval..
-Én ömm...-kezdtük el egyszerre
-Bocs, kezd csak te.-mondtam neki
-Okés! Szóval az a csók.
-Igen, a csók.
-Hiba volt.-jaj nee! Nenenenenee! A sírógörcs kerülgetett.
-Hiba? Ömm...hátt persze hogy az volt. Hiba.
-Akkor jó hogy mindketten így látjuk.
-Ugye?-kérdeztem vigyort erőltetve az arcomra.
-Azért barátok maradunk, nem?
-De...persze..barátok!-mosolyogtam rá-Ha nem bánod, én most lelépnék..még el kell mennem..öm..mosdóba.
-Menj csak! Bent találkozunk.-mondta, majd bement a terembe. Nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen balfék! Bementem a wcbe, és elkezdtem sírni. Barátok? Komolyan? Hogy lehetnék a barátja ezek után?
-Lia? Minden okés?-jött ki az egyik fülkéből Luca
-Szia Luca! Persze!-mondtam, bár nem lehettem nagyon meggyőző
-Figyu..tudom hogy nem vagyunk olyan jóban, de ha kell valaki akinek kiöntenéd a szíved, rám számíthatsz.
-Nagyon köszi!-mosolyogtam rá-Ami azt illeti..eléggé összejöttek mostanában a dolgok.-mondtam, majd elmeséltem neki a csókot, és az egész storyt Ádámmal. Teljesen megfeledkeztünk arról, hogy most törin kéne lennünk. Elég sok dolgot elmondtunk egymásnak. Megtudtam, hogy Luca rettenetesen magányos, mert senkihez sem tud oda menni. Egész nap a padban gubbaszt, és zenét hallgat.
-Figyelj, szerintem ha akarsz, hozzánk nyugodtan oda jöhetsz. Persze ezt még meg kell beszélnem Amandával, de nem hiszem hogy ellenezné a dolgot.
-Nagyon köszönöm! De ömm..azt hiszem végig dumáltuk a törit.
-Jézus, a töri!-mondtam röhögve-mekkora igazolatlan lesz ebből basszus.
-Szerintem menjünk vissza, okés?
-Igen.
-Rendben leszel?
-Igen.-mosolyogtam rá. Vissza mentünk a terembe.
-Jó napot kívánok! Elnézést a késésért!
-Már 30 perce tart az óra! Hol voltatok lányok?
-Az egyik évfolyamtársunk összeesett a wcben, így le kellett vinnünk az orvosiba.
-Luca! Tényleg ez történt?
-Igen, így volt. Flóra, a 9. B-ből nem evett eleget, így össze esett. Szerencsére már jól van.
-Ennek örülök. Akkor üljetek a helyetekre, folytatnám az órát.-akkorát nem hazudtunk. Flóra tényleg összeesett, csak éppen nem a wcben, hanem a folyosón, és nem mi vittük le. Amúgy minden stimmel.
-Lia!-szólított meg Ádám, miután leültem a helyemre.
-Igen?
-Minden okés?-kérdezte aggódó tekintettel
-Persze. Miért?
-Te is mondani akartál valamit, kint, de én nem hallgattalak meg. Mi volt az?
-Jaaaa! Semmi, ugyan azt akartam, amit te is.
-Biztos? Nekem nem úgy tűnt.-ráncolta a szemöldökét
-Igen. Kicsit meglepődtem, mert azt hittem dühös leszel rám.
-Dühös? Ugyan miért?
-Hát mert..
-Németh! A késéstől eltekintettem, de ha tovább beszélgetnek, beírom a szaktanárit.
-Bocsánat!-mondtam, majd egy szemforgatás után elkezdtem másolni az anyagot.