a várva várt váratlan

16.rész

Bár 8:26-kor estünk be Lucával törire, a maradék 19 perc egy örökkévalóságnak tűnt. Szünetben még beszélnem kell Amandával Lucáról, és a történtekről. Luca aranyos lány, szívesen lennék vele jóban. Plusz lenne még valaki, aki segítene összehozni Andrist és Amandát.
-Korn! Gyere már ide!-kiáltott rám a barátnőm hátulról.
-Jövök!
-Na mesélj! Mi volt?
-Menjünk inkább ki, okés?
-Persze!
-Mielőtt elmondanám, beszélnünk kell Lucáról.
-Igen, szerintem is.
-Tényleg?-néztem rá összeráncolt szemöldökkel
-Aha. Órán elmondta, hogy mi van vele, és, hogy neked is mondta hogy egyedül érzi magát, meg ilyesmi.
-Igen. Én meg mondtam neki, hogy ha szeretne, jöjjön oda hozzánk, csak előbb megbeszélem veled.-mondtam, és a hátam a falnak döntöttem
-Velem is hasonló volt a helyzet.-ráncolta a szemöldökét.-Én örülnék, ha velünk lógna.
-Én is. Megsajnáltam.
-Akkor ezt megdumáltuk. Na mesélj, mi volt vele!-mondta kihangsúlyozva a vele szót, így egyértelművé vált számomra is, hogy kire gondol.-Ahogy látom, nem vagytok együtt, elég szomorú volt amikor bejött a terembe.
-Azt mondta, hogy felejtsük el, és hogy legyünk barátok. De hogy lehetnék ezek után a barátja?-néztem Amandára kétségbeesett arccal
-Jaj ne már! Komoly?
-De lehet tényleg jobb lesz így.-mondtam lemondóan
-Ne butáskodj Lia! Titeket egymásnak teremtett az ég!
-Nem hiszem. És neki amúgy is ott van..
-Ki? Kinga? Ő itt sincs!-fél másodperccel később röhögés hangzott fel a hátunk mögül.
-Ami azt illeti...nagyon is itt vagyok!-szolalt meg a hang
-Na neeem! Ilyen nincs!-suttogta nekem Am felháborodottan
-Baszki!-súgtam neki vissza, majd erőt véve magamon megfordultam-Szia Kinga! De jó hogy vissza jöttél! Már olyan unalmas volt, hogy nincs egy nyávogás se az osztályban.-mondtam gúnyos mosollyal, majd megöleltem. Amanda hatalmasat röhögött rajtunk, majd bementünk a terembe.
-Fhu, ha 3 fajta parfüm nincs rajta, akkor egy se.-mondtan köhögve
-Gondolom-röhögött rajtunk Am. Beléptünk a terembe.
-Gyerekek! Hé csönd legyen!-kiabáltam el magam a teremben-Kinga vissza jött.-mondtam lejjebb véve a hangerőn. A bejelentés hatásos volt, az egész osztály elkezdett hőbörögni.
-Na, úgy látom mindenki nagyon örül neki.-mondtam gúnyosan Amandának
-Hát, igen.-Ekkor olyan dolog történt, amire senki sem számított, legfőképp én nem. Kinga belépett a terembe, odasétált Ádámhoz, és lesmárolta. Hello darkness my old friend. Nagyon próbáltam tartani magam, és mosolyogni, mivel az egész osztály a reakciómat figyelte. A torkom olyan szinten össze volt szorulva, hogy nyelni alig tudtam. Amanda riadtan nézett rám, közben azt suttogva nekem, hogy erős vagy. És igaza van. Erős vagyok. Ezt kántálva magamban elengedtem Amanda kezét, és odasétáltam hozzájuk.
-Örülök nektek, srácok! A kiköpött rágóm is kell neked, vagy megelégszel Ádámmal, és a helyemmel?-kérdeztem tőle halál nyugodtsággal
-Látom Németh, te se lettél okosabb, mialatt elmentem. Ami azt illeti, mi egy pillanatig nem szakítottunk, mialatt elmentem.
-Ó, hogy nem?-kérdeztem gúnyosan, majd Ádámra néztem
-Nem.-mondta határozottan-Egy szóval nem mondtam neked hogy szakítottunk.
-Nem, tényleg nem.-mondtam tartva a gúnyos vigyort, majd összepakoltam a cuccom. Mielőtt elindultam volna az új helyemre, még hátra fordultam.-Barátok, mi?-kérdeztem továbbra is tartva a gúnyt a hangomban, majd leültem a Lucáék melletti padba.
-Hé Korn! Minden okés?-suttogta nekem oda Amanda
-Fogjuk rá.-mondtam, majd köszöntem az épp bejövő tanárnak. A kémia után matek jött, majd tesi. Az utolsó óránk elmaradt, mert Takács tanárnő továbbra sincs. Délután el kell mennem úszásra, ráadásul megint egy új helyre, mert az előző próbálkozás nem sikerült túl jól...khmm az a bizonyos hányás...na igen. Megbeszéltem Amandáékkal, hogy edzés után átjönnek Lucával, és ha tudnak, ott is alszanak. Bár nem tudom mennyire lesz ebből alvás...Otthon össze pakoltam az edzőcuccom, majd leültem sorozatozni. Pont annyi időm volt, hogy megnézzek egy részt a szökésből. Az egyik kedvenc sorozatom lett, az 5 évadból már 2-t ledaráltam. 3:14kor elindultam a buszhoz. Persze a bérletem megint otthon hagytam, úgyhogy rohanhattam haza. Nem is én lennék, ha nem ez lett volna. Szerencsére nem késtem el, pont akkor érten vissza, amikor a busz beállt a megállóba. Mikor beértem az uszodába, oda jött hozzám egy 30as körüli nő, és egy fiú..aki hát..hogy is mondjam, egész jól nézett ki. Csak az úszógatyája volt rajta.
-Szia! Te biztosan Kornélia vagy.-mosolygott rám a nő
-Sziasztok! Igen, de mindenki csak Liának hív.-mondtam zavartan
-Rendben Lia! Milán körbevezet az uszodában. Pakolj le, ahol tudsz, öltözz át, és gyere.
-Rendben!
-Na, jössz már?-kérdezte (ezek szerint) Milán. Hogy van az, hogy a helyes fiúk mindig bunkók?
-Jövök, csak nyugi!-mondtam neki a számat elhúzva
-Itt van az öltöző, itt a mosdók, arra meg a medencék. Ennyi, kész, csá!
-Neked meg mi bajod?
-Mit gondolsz?
-Nem tudom! Tényleg!
-Ide jössz, és azt hiszed, hogy csak úgy beszállhatsz ebbe a csapatba? Ide a legjobbak járnak, nem fér be egy kezdő kis senki.
-Ki mondta, hogy egy kezdő kis senki vagyok?
-Látom rajtad.-nézett rám gúnyosan
-Hát rosszul láttad!-mondtam kihúzva magam, majd magabiztosan elmosolyodtam-Tégy próbára!

Hello, hello! Itt is van, a várva várt (legalább is nekem várva várt) új rész. Remélem mindenkinek tetszik, és megbocsátható, hogy nem hoztam korábban. Nem ígérek semmit, de igyekszem ezentúl többet írni. Jóéjt mindenkinek!🌚💞💞