a várva várt váratlan

6. rész

Amikor tegnap anyu megkérdezte, hogy minden rendben van e, tudtam, hogy valami nincs, de nem gondoltam, hogy ennyire. Ez volt az első úszás edzésem, és valószínű, hogy az utolsó is, legalább is ennél az egyesületnél biztos. Belehánytam az úszó medencébe. Komolyan beszélek, ne röhögj! Szó szerint ott volt egy hatalmas barna kupac a medence tetején, és kezdett elsüllyedni. Az összes lány visítozva  rohant, az mindegy merre, csak el innen. Én pedig a medence tetején ültem, vacogó fejjel, és bár normális esetben most rák vörös lett volna a fejem, ez a láz miatt nem így történt. Anyu azonnal jött értem, a kocsiban a kezembe adott egy zacskót, amit talán a kukából halászott elő. Pár másodpercenként felém nézett, aggódó tekintetével, mire én közöltem, hogy még nem kell hánynom. A haza vezető 10 perces úton nem hánytam, ami nagy teljesítménynek számít, mert a kukás zacskó olyan büdös volt az orrom alatt, hogy már attól magától elokádtam volna magam normális esetben. Az, hogy ez mégsem következett be, talán annak köszönhettem, hogy már nem volt bennem semmi, ami jöhetett volna. Vagy ha valami volt is, nem tudtam meg. Amint haza értünk anyu bedugott az ágyba, és  hozta is a gyógyszereket. Már nagyjából rutinosak voltunk ebben, mert általában ha lebetegszem, hányással kezdődik. Szar ügy, de nincs sokszor ilyen, mert egy elég erős immunrendszerrel rendelkező ember vagyok, nehezen betegszem le. Írtam Amandának egy SMS-t, amiben tömören összefoglaltam a délutánomat, és hozzá tettem, hogy valószínűleg nem megyek holnap suliba. Rögtön jött tőle a válasz, jobbulást kíván, hogy pihenjek sokat, és hogy gyógyuljak meg hamar. Vissza írtam neki egy köszit, letettem a telefonom, és bevettem a gyógyszert, amit anyu lerakott a komódomra.
-Sziasztok lányok, megjöttem!-hallottam apu hangját lentről.- Lia! Hát veled meg mi történt?
-Szia apu! Belehánytam a medencébe az uszodában. Jó első benyomást keltettem a többiekben.
-De legalább jó mély benyomást.-röhögte el magát apu- répa volt benne?
-Miben volt répa?
-Hát a hányásban. Volt répa?
-Jaaaj apu!-röhögtem el magam. Franc figyeli a répákat!
-Most miért? Egy jó hányásban mindig van!
-Na jó, akadjunk le erről a témáról, mert már elég sokat beszéltünk róla. Mi van a kiadóval?
-Minden okés. Felvettünk egy új alkalmazottat. Holnap kezd.
-És milyen? Jófej?
-Hát..-gondolta át apu-igen, végül is az. De nem nagyon az érdekelt.
-Tudom.
-Na, jól van, hagylak pihenni. Gondolom elfáradtál.
-Köszi-mosolyogtam rá kedvesen. Kiment az ajtón, de mielőtt becsukta volna, vissza mosolygott rám-Aludj jól, drágám!-köszönt el, majd végérvényesen becsukta az ajtót. Én pedig befészkeltem magam a meleg, puha takarómba, majd elnyomott az álom.

Éjjel egy körül keltem fel, arra hogy iszonyatosan wc-znem kell. Halkan kikászálódtam az ágyból, majd elhesegetve a sötétbe képzelt "szörnyeket", kimentem a wcre.
-Minden rendben?- halkan felsikoltottam
-Anyu! Halálra rémisztettél!
-Sajnálom, csak hallottam, hogy kijössz, és tudni szerettem volna, hogy minden rendben van e.
-Igen, minden oké.- mondtam neki kézmosás közben. Miután megnyugodott, mindketten vissza mentünk a saját szobánkba. 3 perccel később már aludtam is.

Sziasztok! Bár ez egy elég undorító (😂) rész lett, azért remélem tetszik. Sajnos vannak ilyenek is, de ez van. Hamarosan hozom a kövi részt💕💕😘