a várva várt váratlan

9. rész

Csalódottan mentem fel a szobámba. Lassan be kéne látnom, hogy a kijelentés, miszerint Ádám tetszett nekem, nem csak múlt időben igaz. Ráadásul ma egy egészen kedves, nem nagyon seggfej oldalát mutatta, amit szinte még soha nem láttam. Vagyis de, egyszer a "majdnem csókunknál" is ilyen volt, de az alig tartott 3 percig. Zúgott egyet a mobilom. Ádám írt.
Ádám üzenete: Szia Lia! Sajnálom ha megbántottalak, és megértem, hogy miért küldtél el. De csak, hogy tudd, ha most lenne egy idő gépem, nem szórakoznék, hanem kockáztatnék. További szép napot!
Basszus! Miért kell még jobban elrontania a helyzetét? Vagy inkább az enyémet? Mert ilyenkor még inkább...lehetséges ez? Hogy valaki ennyire bunkó volt velem mindig is, erre ide jön, és olyanokat mond nekem, ami még inkább felhozza a régi érzéseimet?
-Lia! Itthon vagy?-anyu hazaért.
-Igen, fent vagyok a szobámban!
-Oké, jövök!- felért az emeletre- Ádám elment?- bólintottam egyet
-Nem tudom, mennyire emlékszel rá, de azon felül, hogy tetszett nekem, oltári bunkó volt velem. Ma pedig ide jön, és azt mondja, hogy nagyon sajnálja, és hogy mindent másképp csinálna. De mégsem csinál! Mégis Kingát választja, és megint az a szenvedés megy, mint 5.ben!
-Igen, emlékszem valamire. Egyszer nagyon kiakadva jöttél haza, valami olyasmit magyaráztál, hogy majdnem megcsókólt, de közben meg kibeszél, vagy ilyesmi?
-Igen, ez volt. Ma azt mondta, hogy tetszettem neki. Akkoriban. Csak...féltette a hírnevét. Milyen ember ez? Közben mégis tetszik nekem!
-Most akkor tetszik? Jelen időben?
-Igen.
-És te is tetszettél neki?
-Igen.
-Basszus!
-Igen.
-Tudsz mást is mondani az igenen kívül, vagy beakadt a lemez?
-Igen.- mondtam, majd elnevettük magunkat. Szeretek anyuval beszélgetni, ő mindig megért. Bár most ott van nekem Amanda is, de néha olyan, mintha anyu lenne a legjobb barátnőm.
-Sziasztok Lányok!
-Szia Apu!
-Már egy kicsit se tűnsz betegnek.
-Köszi Apu! -elkezdett csörögni egy telefon.
-Ez kié?-megnéztem a telefonom.
-Az enyém!-mondtam, majd felvettem.
-Szia Am!
-Szia Korn! Mi újság? Hívtalak skypeon, de nem láttad.
-Jaj, bocsi, csak...ömm..várj egy kicsit!-eltóltam a fülemtől a telefonom-Anyu! Kimennétek, légyszi?- kérdeztem suttogva
-Persze, már itt sem vagyunk! Gyere már, a lányunk beszélni akar!
-Jól van, jövök!
-Na, itt vagyok! Bekapcsolom a gépem.
-Okés, megvárom.
-Hívlak skypeon!
-Akkor leteszem.- mondta, majd megszakadt a hívás. Fél perccel később Amanda jelent meg a gépemen.
-Na hello!
-Szia!
-Szóval, mi újság?
-Hát.. ma itt járt Ádám.
-Mármint az az Ádám? A mi Ádámunk?
-Igen, az.
-Iiiiiiiiiii! Megcsókolt? Várj! Összejöttetek? Szervezhetem az esküvőt?
-Hülye! Nem!- röhögtem el magam- Csak beszélgettünk, és megtudtam ezt-azt.
-Például?
-Emlékszel, hogy meséltem neked a régi sulimról?
-Igen, akkor is tetszett neked.
-Igen. Szóval...
-Szóval még csak nem is tagadod, hogy most is tetszik?
-Mi? Nem! Dehogy tetszik! Na jó! Persze, hogy tetszik. Hogy ne tetszene már! De nem ez a lényeg!
-Akkor mi?
-Kiderült, hogy még nagyobb barom, mint eddig azt hittem.
-Mert?
-Mert kiderült, hogy én is tetszettem neki régen.
-Ooooo. És ez miért baj? Ettől nem bunkó valaki.
-Hát ettől tényleg nem. Viszont fontosabb volt a "hírneve". Na ettől lesz valaki bunkó. -mondtam szemforgatva
-Basszus!
-Miután ide jött, és elmondta, haza küldtem. Majd 5 percre rá küldött egy üzenetet, miszerint ha vissza mehetne az időben másképp csinálná...én meg, baszki, miért tetszik nekem egy ekkora köcsög! Ettől a mondatától meg kéne hogy utáljam, de én...
-Te még jobban belezúgtál! Uuuuuuu de jó! De figyu. Szerintem most is tetszel neki.
-Komolyan mondod?
-Persze! Különben miért jött volna el?
-Jó, ebben van valami, de akkor is! Ha az van amit mondasz, hogy én esetleg...
-Tetszel neki?
-Igen, az. Szóval ha ez a helyzet akkor is ugyan azt csinálja, amit régen.
-Ahj! Miért ilyen nehéz veletek? Komolyan, mint egy rossz tinidráma!
-Hát, igen.