Tɪᴍᴇ sᴘᴇɴᴛ ᴛᴏɢᴇᴛʜᴇʀ /𝑴𝒂𝒙 𝑽𝒆𝒓𝒔𝒕𝒂𝒑𝒑𝒆𝒏 / ¹

Mi a.. ?!

𝕃𝕒𝕟𝕕𝕠 ℕ𝕠𝕣𝕣𝕚𝕤

Éppen azon a gépen utaztunk Nathaniellel, ami Francia Nagydíjra visz minket. Még csak kedd van, de már ma oda repülünk, mert még kell tesztelnünk és tervezünk még valamit, ami miatt most kell mennünk.

-Jól állunk Lando. Semmit sem sejt. Az írásbeli és szóbeli vizsgája is nagyon jól sikerült, már csak az eredményekre vár. -vigyorgott Nath. Szerintem mindenki rájött arra, hogy mit is tervezünk, de, ha mégsem akkor most elmondom.

Alexis nem rég leérettségizett és azt a borítékot, ami a jegyeit tartalmazza elkértük a sulitól, hogy majd mi adhassuk át neki, és gratulálhassunk neki, bár bevallom ez nem volt egy egyszerű feladat, de megkaptuk és ez a lényeg. Keményen dolgozott szegény lány az elmúlt időben főleg, hogy a májust szinte végig kihagyta.

-Szerinted örülni fog? -kérdeztem izgulva.

-Biztos. Főleg, hogy lassan egy hónapja nem is látott minket. Meg ugye a szülinapját nem tudtuk megünnepelni, szóval biztos. -nyugtatott meg Nathaniel.

-Tényleg! -csaptam magam homlokon. -Mit adjak neki a szülinapjára? -kérdeztem.

-Elég lesz, ha ott leszel, hidd el neki az bőven elég lesz. Még sírni is fog. -nevetett.

-Örülök neki, hogy ilyen jóban vagy a húgoddal. -mosolyogtam.

-Én is, Lando én is. -nézett az ablakon kifelé.

Leszállás után a hotel felé vettük az irányt, ahol gyorsan lepakoltunk, majd elkezdtük megkeresni Charlest és Maxot.

A Ferrari pilóta nagyban húzta a lóbőrt, amíg Max a TV előtt ülve játszott valamilyen játékkal.

-VERSTAPPEN, LECLERC! -kiabáltam, amikor beléptünk. Max ijedten dobta el a kontrollert, amíg Charles csak fordult egyet és nyammogot.

-Mi a franc van? -kérdezte riadtan Max.

-Ja, semmi csak gondoltam szólunk, hogy holnap a szimulátorok utána utazunk Helsinkibe. -rántottam vállat.

-Mi? Miért? -ráncolta a homlokát a holland.

-Meglepjük Alexist. -mosolygott Nathaniel, majd felkapott egy párnát és a monacoi pilótához vágta. -Te mormota ébredj már fel! Az unokatestvéredről van szó! -kiáltott rá, mire a fiú mérgelődve nyitotta ki a szemeit.

-Elmehetsz te a fenébe Nathaniel Alexander Cherwood! -morogta.

-Komolyan Alexander? -kérdeztem.

-Kuss ezt nem szeretem, vagyis igen, de nem szeretem, ha így szólítanak. -forgatta meg a szemeit.

-Amúgy miért is lettem felkeltve a legszebb álmomból, Alexander? -kérdezte Charles.

-Holnap elmegyünk Alexishez. -alig, hogy ezt kimondta Nathaniel Leclerc már össze-vissza ugrált.

-Jujj, de jó! És mikor indulunk? Tud róla? Várjunk a főnök tudja? -állt le egy pillanatra, de pár pillanattal később újra ugrált minden felé.

-Haver, nyugi. -tettem a kezemet a vállára.

-Mi az, hogy nyugi?! Tudod te, hogy milyen régen láttam a csaj? Úristen, de várom már. -vigyorgott.

-Csak szerintem olyan Charles, mint egy beszívott tini lány? -kérdezte Max.

-Nem. Szerintem is olyan, de ezt már megszokhattuk volna tőle. -nevettem fel.

A monacoi pilóta fél óra múlva végre lenyugodott és nyugodtan megtudtuk beszélni a dolgokat.

-Na szóval. Holnap egy, egy órakor induló járattal fogunk menni és kedden, vagyis ma ott lennénk és szerda este jönnénk ide vissza. -magyarázta Nathaniel.

-Oké. És akkor mikorra érnénk oda? -kérdeztem.

-Azt nem tudom, de Helsinkiben csak 1 óra idő eltolódás van szóval szerintem legkésőbb 3 órára ott lennénk. -tervezgette.

A reptéren állva izgultam és alig vártam, hogy végre felszállhassunk. Charles és Max valamilyen bulvárlapot bújtak, Nathaniel meg Alexisszel beszélgetett. Tegnap nem beszéltem vele, mert féltem, hogy elszólnám magam és akkor hiába lett volna minden tervezés.

-Gyere Norris. Szálljunk fel arra a repülő vasdarbra. -ütögette meg a vállamat Max.

Az út rövid volt, ezért szerencsére hamar ott voltunk és ahogy Nathaniel mondta kábé 3-4 óra felé parkoltunk le az ottani házuk előtt. Aranyos környéken volt. Mindenhol kisebb- nagyobb családi házak voltak egy kis kerttel. A csomagokat ott hagytuk a bérelt autóban, majd Nathaniel után mentünk, aki előkotorta a kulcsait, majd egy pillanatra megállt.

-Srácok nekem lehet, hogy ez nem fog menni. Én azóta nem voltam itt...-kezdett bele.

-Nyugi, itt vagyunk és nem lesz semmi baj. -nézett rá Charles bíztatóan. Az ajtón belépve megcsapott az a tipikus otthon illat. Mindenhol szép rend volt. A falak pasztellszínekben pompáztak. Alexist nem láttuk sehol, ezért mindannyian Nathaniel után mentünk, aki felment az emeltre, de ott sem volt a húga.

-Nem úgy volt, hogy ma itthon lesz? -kérdezte Charles egy kissé csalódottan.

-De azt mondta és szerintem tudom is, hogy hol van. -indult el vissza le a lépcsőkön, majd megállt egy ajtó előtt, ahonnan halkan szólt egy zene. Benyitva az állam a padlót súrolta. Egy garázsban voltunk, ahol volt vagy 3 gokart, 2 terepjáró és 3 sportkocsi. Alexis egy Ferrari alatt feküdt és ott szerelt valamit. A bátyja lekapcsolta a zenét, mire egy ijedt Alexist láttunk meg, aki nem értette a helyzetet, majd a kis kocsiról felpattanva a bátyja nyakába ugrott.

-Nathaniel! -csimpaszkodott belé.

-Alexis. -utánozta őt, majd szép lassan elengedte őt és végig nézett rajtunk, mire a szemei bekönnyesedtek.

-Istenem fiúk. -nevetett fel, mire a könnyei kicsordultak.

-Azért ennyire nem lehetünk borzalmasok. -viccelődtem, mire ő már a karjaimban is volt.

-Annyira dilisek vagytok. -nevetett továbbra is, majd a többieket is végig ölelte. Jobban megnézve észrevettem, hogy a kezéről a gipsz lekerült, de a lábán az a szorító még mindig ott volt és mintha fogyott volna.

-Na gyere Principessa, mesélj nekünk. -terelgette őt felfelé Charles.

A kanapén ülve vártuk, hogy bele kezdjen a mondandójába, amit igazából én már tudtam.

-Nos miután ide vissza jöttem nem indult minden zökkenő mentesen, de hamar vissza rázódtam és ugye utána nem sokkal elkezdődött az érettségi, ami szerintem nem lett olyan rossz, és most, hogy levették végre a gipszem lementem a garázsba nézelődni egy kicsit. -vonta meg a vállát egy kisebb mosollyal.

-Várj. Van valamim számodra. -állt fel Nathaniel, majd pár pillanattal később visszatért két borítékkal a kezében, amit a lánynak adott., aki érdeklődve nézte azokat.

-Ez mi? -bontotta ki az érettségijét tartalmazó borítékot. A kezét a szája elé kapta, majd megmutatta nekünk, hogy szinte mindenből megkapta az ötöst.

-Nagyon büszke vagyok rád. -puszilgatta őt a bátyja.

-Hallod Principessa, lassan műveltebb vagy, mint én. -vihogott Charles, majd ő is megszorngatta a csajszit.

-Gratulálok. Nagyon ügyes voltál. -nézett rá mosolyogva Max, majd ő is megölelte, de egy kicsit megemelte és meg is pörgette.

-Hallod Nano. Vagy már olyan okos, mint én. Nagyon büszke vagyok rád. -majd én is a karjaim közé zártam őt.

-Most, hogy mindenki megnyugodott hadd bontsa ki a másik borítékot is. -intett Max az felé. Szóval ő tudja, hogy mi van benne.

-Nos, akkor lássuk. -bontotta ki azt is. Miközben a sorokat olvasta az arckifejezését néztük, hátha rájövünk, miről lehet szó. A levél végén vigyorogva nézett ránk.

-Hát srácok, úgy látszikén vagyok a Red Bull új mérnöke! -mutatta felénk a papírt.