Tɪᴍᴇ sᴘᴇɴᴛ ᴛᴏɢᴇᴛʜᴇʀ /𝑴𝒂𝒙 𝑽𝒆𝒓𝒔𝒕𝒂𝒑𝒑𝒆𝒏 / ¹

Pittyegések

𝙰𝚕𝚎𝚡𝚒𝚜 𝙵𝚊𝚒𝚝𝚑 𝙲𝚑𝚎𝚛𝚠𝚘𝚘𝚍

Még mindig nem értem, hogy Dantenak ebből mi haszna lesz. Régen, amikor gimiben voltam elsős, kezdtünk el járni és 11. félévekor szakítottunk, mert megcsalt. Elég csúnyán váltunk el és azóta próbált már többször is felkeresni, hogy találkozzunk és megbeszéljük, de soha nem számítottam volna arra, hogy ilyenre vetemedik.

Dolgoznom csak akkor kell, ha szólnak, hogy menjek be, mert feleslegesen nem kockáztatnak. Ez a vírus mindenkit megijesztett a csapatból és nem akarjuk, hogy bárki is elkapja. Max különösen fél ettől, pedig tudja, hogy legyőzné.

^^

Délután kettő óra környékén a konyhában álltam és azon gondolkoztam, hogy a sütihez, amit piskótát sütök a nagyobb vagy a kisebb tepsibe tegyem, amikor pittyegett a telóm.

"Szevasz Édes. Úgy látszik nem érdekel téged, hogy mit mondtam neked, ezért még ma elmegyek az újságosokhoz és adok egy nyilatkozatot. Remélem nem haragszol meg.
UI.: szerintem a nagyobb tepsit válaszd.
-Imádott Dantéd."

A telefon hangos csattanással esett ki a kezemből és rémülten fordultam az ablakok felé, de senkit nem láttam. Kezdtem érezni, hogy pánik rohamom lesz megint.

-Mi volt ez a zaj? Kell valami segítség Kicsim?-jött be a konyhába Max, de továbbra is csak az ablakon bámultam kifelé és kapkodtam a levegőt.

-Kicsim. Mi a baj?-kérdezte és csak ekkor tűnhetett fel neki a telefonom a padlón valószínűleg összetörve és az, hogy én kapkodom a levegőt.

-Baszki.-szitkozódott, majd felkapott és elindult valamerre. Nagyon féltem. Alig kaptam levegőt és a szememet könny lepte el megint. Szánalmas vagyok. Már csak annyit éreztem, hogy valami hideg folyik rám, majd elájultam.

^^

𝑴𝒂𝒙 𝑽𝒆𝒓𝒔𝒕𝒂𝒑𝒑𝒆𝒏

Amikor egy kisebb csattanást hallottam a konyhából feltápászkodtam, hogy megnézzem tudok-e valamit segíteni Faithnek, azonban amikor oda értem nem egészen az fogadott, amire számítottam. Az ablakkal szemben állt és szaporán vette a levegőt. Nem értettem, hogy miért.

-Mi volt ez a zaj? Kell valami segítség Kicsim?-kérdeztem, de választ nem kaptam.

-Kicsim. Mi a baj?-mentem még közelebb hozzá és csak ekkor tűnt fel, hogy a telefonja a padlón van. Üzenet jött. Faith mögé állva rájöttem, hogy pánik rohama van.

-Baszki.-káromkodtam, majd felkaptam és a fürdőbe siettem vele. A hideg vizet azonnal megnyitottam a zuhanyban és rá kengedtem, de hiába, mert elájult. Utálom ezt és a legrosszabb, hogy még mindig nem igazán értem, hogy hogyan tudnék ilyenkor segíteni.

A víz alól lassan kiemeltem, majd egy törölközőbe csavartam őt és felsétáltam vele a szobánkba. Mivel csurom vizes lett a ruhája, ezért át öltöztettem, majd lefektettem az ágyba és annak a szélére ültem.

-Aisha. Maradj itt és nagyon figyelj. 1 perc és itt vagyok, de tényleg nagyon figyelj.-mondtam a kutyának, mert eszembe jutott a telefon. Gyorsan leszaladtam, majd lent felkaptam azt és mindent bezártam, majd besötétítettem és már rohantam is vissza. Aisha Faith hasán feküdt és onnan figyelt.

-Jól van. Most már itt vagyok. Nyugalom kislány.-simogattam meg a fülét.

Faith telefonján nem keletkezett nagy kár csak egy kicsit betört rajta az üvegfólia. Bekapcsolva láttam, hogy mit írt neki az a mocsok. Dühös voltam. Nagyon. Ez így nem mehet tovább. Ha Faith felkel elmegyünk a rendőrségre és feljelentést teszünk.

^^

Lassan már 4 óra lesz és még mindig alszik. Kezd megijeszteni, mert általában fél/egy óra múlva fel szokott kelni, de mindjárt 2 órája, hogy elájult. Mellette ültem és a haját simogattam, amikor mocorogni kezdett. Reménykedve néztem, hogy végre felébred, de csak mocorgott és a szemét ráncolta és nyöszörgött. Rémálom. Lehetne ennél rosszabb is ez a nap?! Elkezdtem simogatni az arcát hátha megnyugszik, de nem vált be, ezért a vállát kezdtem rázogatni, mire ijedten nyitotta ki a szemeit, majd hirtelen felült és rémülten nézett körbe-körbe.

-Hé, Kicsim. Nincs semmi baj. Itt vagyok.-fogtam meg az arcát, mire rám nézett és látszott, hogy ez bevált, de pár pillanat múlva furcsa grimaszba torzult az arca és felpattant. Ijedten mentem utána a fürdőbe, ahol hányni kezdett. Ez így nagyon nem lesz jó.

-Jobb már?-nyújtottam neki egy vizes türcsit.

-Igen, jobb.-bólogatott, majd felállt és a mosdókagylóhoz sétált, hogy fogat mosson.

-Faith. Hogy tudok segíteni, mert soha nem voltam mert nem voltam még ilyen helyzetben és nem akarok semmit elcseszni.-vakartam zavartan a fejemet. Tiszta gáz vagyok.

-Csak maradj velem. Más nem kell.-bújt hozzám.

-Ezt teljesíthető.

^^

-Max. Éhes vagyok. És megígértem Nathnek, hogy ma beszélek vele szóval légyszi ide adod a telefonomat is és lejössz velem valami kajáért?-kérdezte.

-Persze. Mit szeretnél enni?-kérdeztem miközben a telefonját adtam oda neki.

-Csak valami egyszerűt. Semmi nehezet.-mondta.

-Rendben.-indultunk le. Mivel lent mindent besötétíttem, ezért teljes sötétség fogadott minket. A lámpákat felkapcsolva felhúztunk minden redőnyt és minden sötétítőt elhúztunk, majd lekapcsoltuk a lámpkat, mert semmi szükség nem volt rájuk már. Aisha egész végig Faith lába körül volt. Szerintem érezhette, hogy valami nincs rendben.

-Mit szólsz egy zöldséges omletthez?-kérdeztem.

-Uhmm. Nem tudom, annyira nem igazán kívánom a tojást.-húzta el a száját.

-Nem baj. Akkor egy egyszerű szendvics?

-Az jó lesz, de én is meg tudom magamnak csinálni.

-Maradj csak ott. Megcsinálom én neked nagyon szívesen.

-Köszönöm.

^^

Miközben ettünk Fauth felhívta Nathet, de bármennyire is akartam nem mondta el neki, hogy Dante mit csinál.

Most már mind a ketten az ágyban feküdtünk. Lassan 11 óra lesz. Faith mellettem feküdt és onnan figyelte a TVt, amiben az egyik kedvenc sorozata ment. Legalább ez leköti a figyelmét. Gondoltom, amikor pittyegni kezdett a telefonja. Ijedten nézett maga mellé.

-Megnézzük?-kérdezte.

-Ha szeretnéd.-mondtam, mire felült, majd megnyitotta az üzenetet.

"Komolyan ennyire hülye vagy? Kinek szóltál te ribanc? Ha? Ki a fasznak szóltál, hogy nem adnak le semmi ilyen cikket sehol?! Ezt még nagyon meg fogod bánni és az a pávián palid is. Ne hidd azt, hogy ezzel bárminek vége is. Ohh nem. Még csak most indul a játék bébi!
-Imádott Dantéd."

_________________________________________