Tɪᴍᴇ sᴘᴇɴᴛ ᴛᴏɢᴇᴛʜᴇʀ /𝑴𝒂𝒙 𝑽𝒆𝒓𝒔𝒕𝒂𝒑𝒑𝒆𝒏 / ¹

Nyomozás

𝙰𝚕𝚎𝚡𝚒𝚜 𝙵𝚊𝚒𝚝𝚑 𝙲𝚑𝚎𝚛𝚠𝚘𝚘𝚍

Reggel, vagyis inkább délben keltem. Mellettem már üres volt a hely, vagyis Max már nem volt mellettem, csak Aisha volt az ágy végében.

-Jó reggelt.-mosolyogtam, majd oda hajoltam hozzá és meg vakargattam a fülét.

-Szia.-mosolygott Max a szoba ajtóból, mire egy kissé ijedten kaptam oda a fejemet.

-Szia.-nyújtottam felé a kezemet arra utalva, hogy  vegyen fel. Nevetve jött ide és emelt fel, mire a nyakába csimpaszkodtam és a derekára kulcsoltam a lábamat.

-Szeretem, amikor ilyen kis bújos vagy.-szorított magához.

-Szeretek hozzád bújni.-motyogtam a nyakába és ásítottam egyet.

-Mennyit aludtál az este Kicsim?-simogatta a hátamat.

-Nem tudom. 5-6 körül aludtam el.-mondtam.

-Jézusom. Mit csináltál te addig?-ült le az ágyra velem.

-Gondolkoztam azon, ami tegnap történt.-mondtam el félig az igazat.

-Miért nem keltettél fel?-kérdezte.

-Mert aludtál és azt akartam, hogy pihend ki magad.-simogattam a tarkóját.

-Édes vagy, de tudod jól, hogy bármilor felébreszthetsz, ha nem tudsz aludni vagy valami más van.-puszilta meg a fejem.

-Ti rohadtul nyálasak vagytok.-állt Charles az ajtóban, miközben evett.

-Neked meg rohadtul nincs helyed itt most.-morogta Max.

-Lehet. De nincs jobb dolgom. Charlott elzavart a konyhából, mert szerinte mindent össze vissza eszek, ezért gondoltam megnézem mi van veletek, de ti már gyomorforgatóan nyálasak vagytok.-nevetett.

-Jól van Charles, értjük, de most menj ki, hogy fel öltözhessek.-utaltam arra, hogy csak egy hosszú póló és rövid nadrág van rajtam.

-Nem zavar. Láttalak már pucéran, amikor kicsik voltunk. Emlékezz.-mondta, miközben leült egy puffra.

-Na jó, akkor Charles most felemeled onnan a segged.-rakott az ágyra Max és eindult a fiú felé.-És ki mész innen, amíg szépen kérem és nem szólók Charlottnak.-mondta.

-Itt sem vagyok.-mondta és már itt sem volt, majd becsukta Max az ajtót.

-Nagyon harapós kedvedben vagy ma.-sétáltam oda hozzá.

-Nem, csak tudja hol a határ és viselkedjen.-morgott még mindig, mire megöleltem, de nem tartott sokáig, mert hányingerem lett és megcéloztam a fürdőt, ahol kiadtam mindent magamból, ami volt.

-Ma elmegyünk orvoshoz. Ez már nem játék.-simogatta a hátamat Max.

-Nem kell. Holnapra biztos jobb lesz. Most csak az idegesség miatt van ez meg a stressz.-motyogtam.

-Még meg látom.-mondta szem forgatva, de látszott rajta, hogy aggódik.-Amúgy amíg aludtál voltak itt a zsaruk. Felvették a vallomásomat és minden üzenetet megmutattam nekik, amiket Dante írt, mert ő volt az első számú gyanúsított és még keresik szóval egy pár napot még itt leszünk.-mondta.