Tɪᴍᴇ sᴘᴇɴᴛ ᴛᴏɢᴇᴛʜᴇʀ /𝑴𝒂𝒙 𝑽𝒆𝒓𝒔𝒕𝒂𝒑𝒑𝒆𝒏 / ¹

Beszéljünk

𝑴𝒂𝒙 𝑽𝒆𝒓𝒔𝒕𝒂𝒑𝒑𝒆𝒏

Reggel olyan 8 óra lehetett amikor felébredtem. Elsőre szinte fel sem fogtam, hogy hol vagyok, aztán szépen lassan beugrott minden. Al mesélt nekem a szüleiről, ami nagyon jól esett, mert ezzel is azt mutatta meg, hogy bízik bennem és közelebb engedett magához. Csodálatos emberek lehettek a szülei és tényleg nagyon sajnálom, ami történt velük. Biztos, hogy nem lehetett neki könnyű és csodáltam is, hogy csak akkor engedett utata a könnyeinek miután mesélt róluk. Miután megnyugodott valmilyen szinten, elrohant a fürdőbe, ahonnan csak 20 perc múlva jött vissza kicsit össze szedettebben. A pillantásomat kerülte, amit nem értettem, hogy miért. Miután gyorsan lezuhanyoztam bevetettem magamat a matracba, amit Alexis szépen beágyazott nekem. Amikor bele kezdett a mondatába sejtettem, hogy mit akart csak kíváncsi voltam, hogy megkérdezi-e, de mivel nem merte, ezért merészkedtem bemászni mellé. Az arcáról le lehetett olvasni az őszinte meglepettséget, de szerencsére nem küldött el. Kicsit cink lett volna, ha elküld valljuk be.

Most reggel, ahogy felkeltem, arcom a nyakába volt fúrva és szorosan öleltem magamhoz a vékony derekánál fogva, miközben ő a pólomba markolva aludt. Halkan szuszogott. A függönyök közül résnyire bevilágított a napfény, ami pont az arcát világította meg, ezért jobban lehetett látni arcán a szeplőket és világos bőrét kiemelte a sötét haja. Allig vártam, hogy kinyissa zöld szemeit és azzal kémlelje a világot. Nagyon aranyos, amikor elgondolkozik valamin és egy picit ráncollja a szemdökét. Az, az idő alatt amég nem találkoztunk sokat beszéltünk és video chateltünk is, ezért az ilyen apróbb mozdulatait már megjegyeztem és rájöttem, hogy igazán bele való csaj és imádnivaló.

Hosszú szempillái meg-meg remegtek, majd szép lassan kinyitotta őket és hunyorogva nézett rám. Először ő is értetlenül nézett rám, majd szerintem neki is minden eszébe a jutott tegnapról.

-Jó reggelt!-szólalt meg, majd közelebb bújt hozzám és újra becsukta a szemeit. Az a hang. Meghalok.

-Neked is. Hogy aludtál?-kérdeztem és megsímítottam a haját.

-Jól. Hosszú idő eltelte óta először jól. Te?-kérdezte. Az előző mondata boldogsággal töltött el.

-Én is jól aludtam.-mosolyogtam. Pár perc csend után kivágódott az ajtó, mire ijedten kaptuk arra a fejünket és úgy néztünk az ajtóban álló Charlesra.

-Ooo. Bocsánat nem akartam meg zavarna a turbékolásotokat.-vihogott fel, majd kiment és becsapta maga mögött az ajtót.

-Ugye tudod, hogy nem normálais az unokatestvéred?-pillantottam le a lányra.

-Igen, tudom.-sóhajtott.-Amúgy mennyi az idő?

-Nem sokára kilenc.-néztem a szobában levő órára.

-Mi? Kilenc?-ült fel.-Basszus én el fogok késni.-pattant ki az ágyból.

-Honnan?-ráncoltam a homlokomat.

-Be kell mennem a suliba és Mayaval találkozok.-kapott ki egy két ruhát a szekrényéből és beviharzott a fürdőbe. Nem sokkal ezután én is kikeltem a puha ágyból, majd elindultam lefelé. A konyhában a lányon kivűl mindneki ott volt már és kávézott.

-Na mi van a Principessa lepattíntott?-kérdezte Charles vigyorogva. Ezért még megölöm.

-Hahahaha.-'röhögtem'.

-Miről van szó?-kérdezte Nathaniel érterlenül.

-Max Alexisnél aludt.-mondta Leclerc, mielőtt megszólalhattam volna.

-Mi?!-nézett rám, hogy igaz-e. Egyből rájött, hogy nem mertem a szemébe nézni.-Szóval.-tette le a bögréjét szép lassan, majd felállt és mellém sétált.-Te a húgom szobájában aludtál?-kérdezte.