Miért-ek sokasága nyüzsög bennem,
Férgekként rágva agyam s lelkem,
De válaszokat nem találok,
Csupán vakon kóválygok.
Istenem, nagyon kérlek, mondd,
Hogy van valamilyen célod
Ezzel a sok szenvedéssel,
Melyet megannyi lény visel el..
Ártatlan halálok sokasága,
Emlékképek lelkembe vájva,
Szinte hallom segélykiáltásukat,
Istenem, ugye velük is ott vagy?
A fájdalmam és a könnyeimet
Mind értük ajánlom fel neked,
S add, hogy ártatlan szenvedésük,
Ki nem érdemelt büntetésük
Bárhogy is, de ne hiába történjen,
Valami – bármi – értelme legyen!
Bármit, akármit megtennék,
Hogyha rajtuk segíthetnék,
Ha halálom lenne életük ára,
Önként mennék a halálba!
▪▪▪
Elképzelhetetlenül kegyetlen és borzasztó, ami a húsfeldolgozó nagyüzemekben folyik, csakis azért, hogy mi elégedetten elfogyaszthassunk egy csirkeburgert, egy szalámis szendvicset vagy akár egy pohár tejet. Elképzelhetetlenül.
Nekem sajnos már nem szükséges megerőltetnem a fantáziámat, mert valós felvételeken láthattam mindazt, ami azóta is színtisztán beleégett az elmémbe.
Az emberi kegyetlenség határtalan. Tényleg az.
És én abban hiszek – abban akarok hinni –, hogy keményen meg fog majd fizetni mindenki, aki felelős ezért a sok szenvedésért, ha majd eljön az ő idejük. Így lesz, mert így kell lennie.
(MiyuPH köszönöm, hogy elküldted azt a videót, ami ugyan teljes háromnegyed órányi tömény fájdalmat jelentett, mégis nagyon sokat okultam belőle.)
Sírsz magadért, ember, de ÉRTÜK ki fog?
YOU ARE READING
Save our Earth
Random____ ❝És hallod a csendet, mely mindent körbelengett? A halott némaságot, a pusztuló világot? Nézz magadra, ember... Nem látod, mivé leszel?❞ ❝Sírsz magadért, ember, de ÉRTÜK ki fog..?❞ ... Úgy élünk ezen a Földön, mintha lenne hová menekülni, miutá...
