Namjoon pov:
Szokásosan haladtam a munkába, cigarettámat szívtam és a szürke égre néztem néha. Alapból is mindig rossz kedvem, de ettől az időtől meg pláne. Beértem, egy kis boltba dolgozok, szeretek itt lenni. Mindig megnyugszok mikor itt vagyok. Mióta a volt párom megcsalt és elég csúnya veszekedéssel mentünk szét, azóta szerintem csak itt vagyok néha boldog. Átöltöztem és mentem ki pakolni. Jinnek köszöntem. Ő egy munkatársam, nagyon kedves igazából ő mindig itt volt velem mikor nehéz volt. Végig néztem rajta, magas, vékonyabb tőlem és nagyon jól nézz ki. Nem tudom miért gondolom ezt, de ezt gondolompd, bár lehet már képzelgem ezt.
~Jin pov:
A másik sorban rendeztem a csokikat, Namjoonra néztem, és mosolyogva köszöntem neki. Úgy érzem tetszik nekem, de én neki nem hiszem. Meg nem is áll készen egy kapcsolatra. A napom ezen el kalandozva telt. Sőt a hetem is szerintem, most valahogy mindig eszembe jutott. Lehet elkellene hívnom valahova. Az öltözőben is ezen gondolkoztam. Majd feltettem a kérdést.
-Hé Nam. Nincs kedved valamikor elmenni enni valamit? Fordulok fele.
-De, el mehetünk.
-Okés, esetleg ma vagy holnap?
-Ma is jó. Nyolckor erre fele?
-Aha. Tökéletes.
~Namjoon pov:
Valahogy jól esett ez, bár nem tudom hogyan gondolta ezt. Elkészültem majd a megbeszélt helyre mentem. Egy kicsi hely, nincs sok ember és kellemes minden. Leültünk, az étlapot néztem. Rendeltünk, nem nagy dolgot, hús és valami jól kinéző köret. Eves közben beszélgetünk, így sokáig ott voltunk. Későn indultunk haza, egy darabon együtt mentünk. Majd megálltunk.
-Köszi az estét, jól éreztem magam. Mondtam neki.
-Én is jól éreztem magam.
Váltottunk még pár szót, majd külön haza indultunk.
~Egy hónap múlva~
~Jin pov:
Sokat találkoztunk eddig és hát az történt egy csók is, bár illuminált állapotban voltunk. Ma beszélnem kell vele mert én ezt nem bírom. Tudni szeretném mi van.
Később megyek ma be, így egész nap ezen fogok rágódni szerintem.
~Namjoon pov:
Nem tudom mit szeretnék, jó lenne de félek is. Ha megint elrontok valamit akkor lehet vége. Volt egy csók amit én akartam, ő azt tudja hogy be voltam csicsentve, ahogy ő is. Mindegy, ma jön be csak később akkor beszélek. Mivel váltásban voltunk, így egész nap vergődtem. Mire lejárt a munka időm, akkor láttam, hogy megjött. Ki indultam, az öltözőbe mentem.
-Beszélnünk kell! Néztem rá.
-Nekem is mondani kell valamit, nézet vissza kissé ijedten.
-Hát arról a múltkori csókról...
~Jin pov:
Láttam már mit akar mondani, hogy ő nem akarta és ezeket. Hallgattam.
-Én akartam azt és úgy éreztem te is. Mondta, közben közelebb jött.
-Én azt hittem nem, hogy mert sokat ittál azért.
-De mégse.
-Igen.
Kicsit kínos csend lett közöttünk, közelebb mentem én is. Majd megszólaltam:
-Meg...megpróbálhatnánk együtt..
Csak magához húzott és megcsókolt.
