BTS One Shots

💜VHope🌃

Hoseok pov.

Sötét van. Mindent feketeség borít. Lassan felülök az ágyon és kiveszem fülesem táskám rejtekéből. Muszáj mennem. Magamra kapom azt a pulóvert, ami először kezem ügyébe kerül, és halkan kimegyek a szobából. Ügyelve arra, hogy ne ébresszek fel senkit osonok ki az ajtóig, ahol kabátom felvétele után felhúzom cipőmet is.

Kilépek a fényekkel borított éjszakai utcába, ami a dormból nyílik. Nem messze van itt egy pad, amit minden éjjel meglátogatok. A többiek nem tudnak a kis kiruccanásaimról, de ez így van jól.

A padhoz érve elfoglalom szokásos helyem a jobb szélén. Még sosem láttam itt mást ülni, mintha tudnák, hogy az "enyém".

Mindig nekem kell a legboldogabbnak mutatni magam, hisz én vagy a remény, a napsugár. Kimerítő mindig egy energia bombát játszani és nagyon megterhelő is.

Idol vagyok, ezt az utat választottam, már nincs visszaút. Nem hagyhatom cserben a többieket.

Kellemetlen hideg járja át a testem, amivel nem is akarok foglalkozni. Gondolataimba merülve nézem a csillagokat, már amennyi látszik az undorító nagy város fényének takarása alól is.

Soeul... Annyira sokan vágynak ide. Mégis miért? Ki akarna önszántából az ország közepében lakni?

Nem régóta lehetek kint mégis átfagytam, ezzel mégsem tudok foglalkozni. Emészt a gondolat mégis mit keresek itt, egyáltalán hogy kötöttem ki pont itt?

Egyre távolabb sodródó gondolataim akkor kezdek visszatérni a valóságba, mikor egy kellemes meleg anyagot érzek meg vállaimon és hátamon.

-Hoseok- hallom meg mögülem Tae mély hangját.- Miért ülsz itt kint egyedül?

-Nem tudtam aludni.- szememmel végig kísérem, ahogy leül mellém. Ő az egyetlen oka annak, hogy én még nem adtam fel. Ő tartja bennem a lelket, hogy igenis van miért folytatnom.

-Minden nap látlak kijönni, de ilyenkorra már mindig visszajössz. Több mint egy órája itt vagy.- mondja miközben eligazítja rajtam a plédet és bemászik mellém. Ilyen régóta itt lennék? Alig tűnt pár percnek.

-Elszaladt az idő.

-Miért töltöd itt az estéid?- hajtja fejét a vállamra.

-Mondd Tae, miért is lettünk mi idolok?- hagyom figyelmen kívül kérdését.

-Mert ez volt az álmunk. Mindig is táncos akartál lenni, és így élhetsz a másik hobbidnak is, énekelhetsz. Bejárhatod a világot. Boldoggá tehetsz rengeteg embert. És tudod... Szereztél hat olyan barátot, akik mindig melletted lesznek.

Lassan érnek el tudatomig szavai, de mind igaz amit mondott. Lassan bólintok neki, jelezve igaza van.

-Már nem akarsz az lenni? Cserben akarod hagyni az A.R.M.Y.-kat? Minket?- úgy érzem ezekre a szavakra volt szükségem a folytatáshoz. Már sokkal hamarabb kellett volna beszélnem erről valakivel.

-Annyira elfáradtam.- mondom az eddiginél is halkabban, és fejem az övére döntöm.

-Kicsit pihenned kéne. Elmenni egy pár napot valahova. Nem is kéne egyedül, valaki biztos szívesen elkísér. Például Yoongi, úgyis mindent együtt csináltok.- ez az utolsó mondat egy kicsit féltékenyen hangzott.

-Suga a legjobb barátom, ez igaz. Viszont veled szívesebben mennék.- emelem fel a fejem és fordítom felé.

-Szívesen veled mennék- emeli meg ő is a fejét és kicsit rám mosolyog. Ettől végre egy őszinte görbület kerül az én ajkaimra is. -Nem megyünk be? Elég hideg van.

-De, menjünk- bólintok és felállok mellőle. Egyik kezem felé nyújtom és felsegítem, utána kézenfogva indulunk vissza.

Halkan lépünk be az ajtón és a szobám felé vesszük az irányt, hisz neki ott van Jungkook szobatársnak és nem szeretném, hogy miattam ébredjen fel.

Leveszem a pulcsim és a melegítőnadrágom majd leülök az ágyra. Tae is így tesz majd megáll velem szemben.

-Gyere nyugodtan- ütögetem meg magam mellett a helyet. Bemászok a takaró alá, majd felemelem a szélét. Gyorsan bemászik mellém és közel bújik hozzám. Olyan hideg a teste.- Ha ennyire fáztál miért nem szóltál?

-Szerettem volna, hogy kitudd beszélni a dolgot.

-Köszönöm Taehyung.- húzom oda még jobban magamhoz. Olyan finom illata van.

-Most én vagyok a te reményed- rejti nyakamba a mosolyát.

-Nekem eddig is te voltál az.- puszilok ezüstös hajkoronájába.

-Mondd Hoseok, mióta érzel így?

-Hogy?

-Már egy ideje nem láttalak őszintén mosolyogni. A szemed nem csillog közben. Ma láttam sok idő óta először. Örülök, hogy én kaphattam.

-Más nem is lenne rá képes.

-Szeretlek Hobi.

-Én is szeretlek Taetae.