BTS One Shots

🌠Chanbaek ✨

Baekhyun pov.

Végre valahára kapunk egy szabad hetet, amikor tényleg azt csinálunk, amit csak akarunk. Semmi próba, éneklés, szenvedés, hanem egész nap szerelmem társaságát élvezhetem. Nem is tervezek mást csinálni, mint a nap minden percében vele lenni, azaz feküdni ágyam szeretett ölelésében.

Ez az ötlet egész addig működik is, míg kedves szobatársam be nem ront az ajtón meghiúsítva ezzel elképzelésemet.

-Baekkie~- lép ágyam mellé, de én csak csukott szemmel hümmögök neki. Ha így hív biztos akar valamit, ami miatt inkább rá se nézek, mert erősnek kell maradnom.- Tudod mi fog ma történni?

-Annak ellenére, hogy azt mondtam hagyjatok aludni kirángatsz innen?

-Pontosan.- felnézek rá, de csak elégedett mosolyával találom szembe magam.

-Mit találtál ki?- sóhajtok megadóan.

-Van innen nem messze egy hely, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a ma esti csillaghullára. Arra gondoltam eljöhetnél velem.

-Ohh, sokkal rosszabbra számítottam, ez egész romantikus...- motyogom magam elé.- Rendben, benne vagyok.

-Ez sokkal könnyebben ment, mint vártam.- húzódik mosolyra szája.

-De addig hagyj aludni- vágom hozzá a legelső kezembe kerülő párnát.

-Jó jó, nyugi- emeli fel védekezően kezeit. Közelebb lépdel és elém érve pólója aljára fogva kezdi lassú mozdulatokkal lehúzni magáról.

-Hé, mit csinálsz?- akadozó hangom meglep, de nem tudok rá figyelni, mert már fedetlen felsőteste tárul szemem elém.

Ajkaim enyhén elnyílnak, ahogy nyakára vezetem tekintetem, ami jól láthatóan ebben a pillanatban emelkedik meg majd ereszkedik vissza egy nyelés hatására, mire nekem is muszáj így cselekednem, de tekintetem egyszerűen nem tudom elmozdítani róla, csak lejjebb téved kiálló kulccsontjára, mellkas vonalára onnan pedig még lejjebb kirajzolódó kockáit veszem alaposan szemügyre. Ennél már csak a csípőjénél húzódó vonal izgatóbb, ami egyenesen ágyéka felé vezeti tekintetem.

-Szólj ha végeztél.- húzódik pimasz mosoly ajkaira. Zavaromban szó nélkül hátat fordítok neki, szemem szorosan összezárom és várom az ajtó csukódó hangját, ami távozását jelenti, de ehelyett az ágyat érzem besüppedni magam mögött.

Szemeim kitágulnak a meglepettségtől, de megfordulni nem vagyok hajlandó. Közelebb mászik hozzám és derekamra fogva húz még közelebb. Magassága miatt pont álla alá kerül a fejem. Eszemben sincs őt elzavarni, imádom a közelségét, még ha elég zavarba ejtő is.

-Estig van időnk, aludj és keltelek, ha indulni kell.- mondja mély hangon és hajamba puszilva húzza ránk a takarót.

Egyáltalán nem vagyok fáradt mégis szinte azonnal csukódnak le szemeim és már csak azt veszem észre, hogy valaki a tincseimmel játszik.

Nyöszörögve próbálom kidörzsölni a maradék álmot, utána pedig a fény hatására hunyorogva nézek rá, az engem figyelő Chanyeolra. Ezek szerint mégis csak elaludtam...

-Jóreggelt.- mosolyodik el.- Már épp kelteni akartalak, elzsibbadt a kezem és lassan mennünk kell.- kérdő tekintetem miatt csak megmozgatja a végtagot, amit fejem alatt érzek meg.

-Ohh, neharagudj.- felemelem a fejem, hogy ki tudja húzni fogságba esett testrészét.

-Öltözz Baekkie.- puszil homlokomra és kikel mellőlem.